Életpályamodell bevezetése a számok nyelvén

A 2013-as költségvetésben az életpálya-modell bevezetésével kapcsolatos kiadásokra 10 800 000 000 Ft szerepel, jó nagy szám, mi?

150 100 fő pedagógus van, ha 1/40-ed részük nyugdíjba vonul és újakat nem vesznek fel valamint elbocsátások sem lesznek, akkor 146 348 tanár kezdi a 2013/14-es tanévet.


Az összeget szétosztva a pedagógusok között valamint a hátralévő négy hónapra havi 18 499 Ft bérköltség-emelkedés adódik. (Ez valószínűleg még csak nem is a bruttó, hanem a szuperbruttó, munkaadói járulékokkal növelt összeg)


A heti kötelező óraszám 22-ről 24-26-ra nő, számoljunk a középső 25-tel, az 13,6%-os emelkedés. Mekkora bér az, aminek a 18 499 Ft a 13,6%-a? 135 300 Ft. Ha tehát ennyi lenne a szuperbruttó tanári fizetés, akkor mondhatnák, hogy az óradíjunk ha nem is nőtt, de nem csökkent. (Egyes tanárok fizetése ettől még csökkenhet, mert sok túlmunka ingyenes lesz, amiért eddig fizettek, és ha valakinek eddig is volt két túlórája, akkor az emelést nem észleli, csak az elvonásokat)


Tehát vagy elbocsátások lesznek vagy az óradíjunk csökken.

Mi várható az oktatásban? (frissítve)

Ez egy gyors összefoglaló poszt arról, hogy mi látszik jelenleg körvonalazódni, a véleményemet pár mondatra korlátozom, aztán ha lesz időm az őszi szünetben, kifejtem bővebben is. Terjedelem és "rálátás" hiányában a felsőoktatásról most nem lesz szó, csak amennyiben a közoktatást érinti, és a közoktatáson belül is főleg a középiskoláról, mert eddig ott tanítottam. (Elég sokfelé: állami és alapítványi iskolában, nappali és esti tagozaton, szakmunkásképzőben, szakközépben, 4 és 6 osztályos gimnáziumban.)

Három éves szakképzés visszaállítása.

Korábban a szakmunkásképző három éves volt, aminek minden második hetét töltötték az iskolában, azaz összesen másfél évet. Aki érzett még magában ambíciót, az a szakmunkásbizonyítvány birtokában újabb két év alatt szerezhetett érettségit nappali tagozaton. Lényegében ehhez térünk vissza, ami együtt jár a tankötelezettség korhatárának leszállításával. (Ami nem azt jelenti, hogy annál idősebb diák nem járhat iskolába, nem ismételhet osztályt, csak azt, hogy nem kötelezhető erre.) A jelenlegi rendszerben 9., 10. osztályban csak közismereti képzés van, utána két (egyes szakmáknál három) év alatt történik a szakképzés, aminek a fele az iskolákban zajló elméleti képzés. Az "utána" úgy értendő, hogy 16 éves kortól, mert a szakmák töbségéhez nem kell befejezett 10. osztály, tehát ha megbukik, úgy is jó. A döntés tehát felezi az iskolában töltött időt (2+0,5*2 -> 0,5*3), ami első közelítésben a szakképzésben tanító tanárok felét feleslegessé teszi. Ez kb. (felmenő rendszerben, 3 év alatt) négyezer elbocsátott pedagógust jelent.

Értékelés: alapvetően jó ötletnek látom. Ha saját szemszögemből nézem, akkor lehet hogy elküldenek és Tesco-pénztáros lesz belőlem, úgyhogy nem látom jó ötletnek. Mivel a bújtatott munkanélküliségből valódit csinálunk, a mutatók romlanak, de az élethelyzetek nem. (Már ami a 17 évesen szakképzettség nélkül kikerülőket illeti - mert ha nem kerül ki, ugyebár akkor se keres az iskolában egy vasat sem, csak éppen nem számít munkanélkülinek, mert tanulói jogviszonyban nem csinál semmit.)

Update: Lázár János módosító javaslata szerint a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után nappali tagozaton három év kellene az érettségi megszerzéséhez a tervezetben szereplő (és a korábbi gyakorlatban működő!) kettő helyett. Ez sajnos zsákutcává tenné a szakképzést, ellenzem.

Követelményeket is meghatározó, erősebb tantervi szabályozás, az iskolák rendszeres ellenőrzése

A NAT jelenleg csak "fejlesztési területeket" határoz meg, kerettanterv helyett pedig "kerettantervek" vannak, de azok is csak ajánlások, az iskola elég rugalmasan csinálhat, amit akar. Középiskolában ugyanakkor törvényi kötelezettség az érettségi követelményeire felkészítés. A lazán meghatározott követelmények ellenőrzése is laza - NINCS iskolán kívüli ellenőrzés. Középszintű érettségin, szakmai vizsgán is a saját tanárok vizsgáztatnak. Az elégséges 20%-os szintjét tovább amortizálja, hogy a teszteken "vak tyúk" algoritmussal is elérhető némi találat. Ha Romániához hasonlóan nálunk is komolyan vehető érettségi lenne, akkor sejtésem szerint közelítenénk Hargita megye eredményét. 

A tervek szerint szigorúbb, az elsajátítandó tananyagot is meghatározó központi tanterv vagy tantervek készülnek, amitől esetleg (?) el lehet majd térni, de azt engedélyeztetni kell. Alapból jár az iskoláknak 10% mozgástér, azaz olyan tananyag, amit az iskola határozhat meg. Az ellenőrzés nem olyan lesz, mint régen, azaz mondjuk a fizika szakos szakfelügyelő körbejárja a környék iskoláit, és beül fizikaórákra, hanem jön egy háromfős team, és egy hét alatt mindenféle órákra belátogatnak, valamint az adminisztrációt ellenőrzik. A vizsgarendszer "szigora" marad a régi, esetleg megszüntetik az előrehozott és talán az őszi érettségit is. (Ami megtakarítást hoz, persze az indok nem ez lesz.) 

Értékelés: szerintem a probléma nem az alternatív tanítással volt, hanem a sehogyan sem tanítással. A "melléktárgyakból" (pl. kémia, informatika) sajnos gyakori tapasztalat, hogy az általánosból érkező tanuló tudása nulla, miközben mondjuk négyes osztályzata volt. Ha az ellenőrzés nem szaktárgyi, akkor nem biztos, hogy kiderül, hogy egy tanár diákjai erős lemaradásban vannak más iskolák diákjaihoz képest, ami komoly problémákat okoz majd, ha középiskolában összekerülnek velük. (Vagy ha a diák érettségin találkozik egy típuspéldával először, stb.)

Felvételi minimumpontszám szakközépbe, gimnáziumba

Jelenleg bárki jelentkezhet bárhová, és mivel a tanárok az állásukat féltik, vélhetően fel is vesznek mindenkit, ha épp arra van szükség a létszám feltöltéséhez. (A jelenség a felsőoktatásban is megfigyelhető.) Mivel a diáklétszám fokozatosan apad, a legalacsonyabb presztízsű szakképzés osztályai kiürülnek: a trend folytatódása esetén mindenki szakközépbe vagy gimibe megy. Ennek több megoldása lehet:

  • - mindenki szerezzen érettségit (és ne firtassuk, hogy az mekkora tudást is takar), szakmunkásra nincs szükség
  • - zárjunk be néhány gimit, aztán egyeseknek csak szakmunkásképzőben lesz hely
  • - húzzunk két képességpont-határt, ami alatt nem lehet gimibe, ill. szakközépbe menni, majd az üresen maradó gimis, szakközepes osztályokat szüntessük meg

A második a gazdságilag racionálisabb, (nem eredményez életképtelenül alacsony osztálylétszámú iskolákat), a harmadik a "demokratikusabb" - amire nincs elég nívós jelentkező, az szűnik meg. A harmadik megoldás felé haladunk, kérdés, mi lesz az alacsony osztályszám miatt életképtelenné váló iskolákkal. Lehetnek bezárások, de, mivel minden intézmény fenntartója az állam, lehetnek két iskolában tanító tanárok is.

Értékelés: OK, egyelőre én sem csinálnám másképp.

Mindennapos testnevelés

Tornaóra egy pesti általános iskolában, 1910 körül

 A diákoknak általánosban és középiskolában is minden nap legyen testnevelésórája. A kormány azt mondja, hogy lesz, én azért írtam át óhajtó módba, mert az viszont nyilvánvaló, hogy a tesiórák duplázása nem megy a tornatermek duplázása nélkül, az meg csak úgy rendeleti úton nem terem.

Értékelés: nagyon sokba kerül a felesleges építkezés, úgyhogy én előbb kísérleti jelleggel egy-két helyen vezetném be (nem sportiskolában, a lehető legátlagosabb sulikban), aztán figyelném, hogy hogyan aránylanak a költségek és hasznok. Mert sejlenek itt problémák az izzadtságszagtól a "lógok a szeren" jelelgű tesiórák hatására a testmozgástól elforduló ifjúságig. Meg ugye a pénz, ami nem biztos, hogy itt lenne a legjobb helyen.

Túlóra helyett 32 óra kötelezően az iskolában

A tanárok munkaidejéből 32 óra eltöltését az igazgató határozza meg, a legtöbb esetben ez nyilván azt jelenti, hogy bent kell lenni az iskolában. Hogy ott aztán mit kell csinálni, az még homályos. Az bizonyosnak látszik, hogy a helyettesítéseket nem fogják kifizetni, az a 32 óra terhére megy, ahogy valószínűleg a tehetséggondozás és a felzárkóztatás is. Az is elképzelhető, hogy a délutáni iskolát ilyen "nem óra, de kötelező tanárnak-diáknak" típusú foglalkozásokkal töltik fel, így megszűnnek napközis tanári álláshelyek.

Értékelés: hülyeség, a helyettesítés csak akkor nem jár többletmunkával, ha amúgy a tanár unatkozna az iskolában. Fix kétszáz nem motivál annyira, mint fix száz + fizetett többletmunka. Ezt minden normális vezető tudja. A túlterhelt tanárok, akik úgy érzik, hogy a saját maguk által beosztható heti 8 óra kevés a maradék feladatokra, majd elkezdik a "heti 40 órát az iskolában, de nem viszek haza munkát" mozgalmát. De az iskola biztosítson mindenkinek számítógépet (az állam se várjon "ingyenebédet", hogy a saját számítógépemen, és áramszámlámon otthon dolgozzam), ne csak a 90*60-as tanári asztalt, ja és ne kapcsolják le 10 órakor a fűtést, legyen akkor 16 óráig minimum 21 fok. Ha tényleg a 32 órás ingyen napközizés lesz a lényeg, akkor az erősen túlterhelt tanárokat jelent, ezáltal csökkenő színvonalú oktatást. 

Update: Hoffmann Rózsa még arról beszélt, hogy nem lesz óraszámemelés, Lázár János módosító javaslatában 22-ről 24-re emelné a kötelező órák számát. (Amikor kezdtem a pályát, ez 18 volt az állami iskolákban, az alapítványi iskolában, ahol dolgoztam, 16.) Az eredeti szövegben szereplő óraszámok  (a teljes munkaidő 55-65%-a) megfeleltek az eddiginek, ha az 55% helyébe a tanárt, a 65% helyébe a szakoktatót képzeljük. Ez Lázár Jánosnak nem biztos hogy leesett, mert az indoklásban ezt írja: "A kötelező óraszámot azonban egységes kritériumok szerint kell meghatározni . A két százalékérték közötti intervallumban történő meghatározás financiális szempontból jelentős eltéréseket vonna maga után az egyes oktatási intézmények között ."

Délutáni foglalkozások

Eddig is volt ingyenes napközi, úgy tűnik csak annyi történik, hogy megfordul a rendszer: azt kell kérni, hogy a gyerek NE járjon. És nyilván a hátrányos helyzetűnek nem fogják ezt megengedni, járjon csak - megint csak a kormányzati szándék szerint.

Értékelés: egyelőre nem látszik világosan, hogy mi is lesz. Ha a cél a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása, akkor az intézkedés nem elég fókuszált.

Életpálya-modell

A tervezett alapbér a minimálbér 180 illetve 200 százaléka (egy főiskolát végzett 10%-kal kevesebbet keres, mint egy egyetemet végzett), amit életkor illetve fokozatok szerinti szorzók szerint növekedne. Jelenleg is hasonló rendszer működik, de csak egy szintet lehet lépni a "pedagógus szakvizsga" abszolválásával (félmilliós tandíj, két év tanulás). Az egyik eltérés, hogy a szintlépéshez minősítés is kell, amit egy bizottság végez, ahol külső tag is lesz. Ő nem lesz feltétlenül azonos szakos, tehát az adminisztrációt nézik, a pedagógiai készségeket, de a szaktárgyi hatékonyságot nem. Az életpálya-modell előbb lesz bevezetve, mint a minősítések, úgy tűnik, hogy akinek nincs szakvizsgája, az mind PedagógusI.-be, akinek van, az pedig minősítés nélkül a Mesterpedagógus csoportba kerül (kb. harmadával nagyobb fizetéssel). A minősítések lebonyolítására öt év van, és a sorrendre nincs publikus szabály. Tehát nyilván minden Pedagóus I. jelentkezik, aztán az öt év során valamikor majd minősítik Pedagógus II-vé, és ugrásszerűen emelkedik a fizetése (kb. negyedével). Emiatt kerül a bevezetés eleinte viszonylag kevésbe, no meg a leépítéseken elért megtakarítás miatt.

Értékelés: az öt éves bizonytalanság, hogy az kap többet, akit hajlandó fogadni a Bizottság, abszurd. A pedagógus szakvizsgát erősen túlértékeli (tekintve, hogy az egy olyan képzés, ahol nem nagyon szoktak megbukni, egy főiskola->egyetem továbbképződésen meg igen). Egy 15 éve a pályán lévő főiskolai végzettségű tanár jelenleg 4,1%-kal kap többet ha szakvizsgázik, ha ehelyett egyetemi diplomát szerez, akkor 12,9%-kal. Az új rendszerben 37,9%-kal kap többet ha szakvizsgázik (és minősítik is), ha ehelyett egyetemet végez, akkor csak 11,1%-kal. Szóval aránytalan, és sajnos úgy tűnik hogy simán lehet majd mesterpedagógus valaki, aki nem tudna leérettségizni ötösre a saját tárgyából.

Állami fenntartású iskolák

2012-től a pedagógusbéreket és járulékokat az állam biztosítja közvetlenül. Ha ez (amint az hamarosan kiderül) személyre szabott lesz, akkor megszűnik az igazgatók élénk érdeklődése az egy-két éves gyakorlattal rendelkező (azaz alacsony fizetésű) fiatalok iránt - hiszen nem neki kell kigazdálkodni az idősebbek/magasabb végzettségűek magasabb bérét. Ha az önkormányzat a maradék költséget sem kívánja vállalni, akkor az iskolát állami fenntartónak adhatja, innen kezdve semmi köze hozzá, csak az ő területén van. A megyei fenntartású iskoláknál nincs ilyen mérlegelés, minden megyei fenntartású iskola automatikusan állami fenntartású lesz jan. 1.-től. Az állami fenntartó nem lesz "elnéző", ha nincs meg a törvény szerint megkövetelt minimális osztálylétszám vagy osztályszám (hiszen ő hozta a törvényt), automatikusan megszüntet, összevon, stb. Ebből (a "titkos hatástanulmány" szerint) kb. háromezer fős elbocsátás következik. 

Értékelés: a közoktatás színvonalának nem szabadna attól függeni, hogy egy adott városban működik-e kőolajfinomító, atomerőmű vagy egyéb aranytojást tojó tyúk. A leszakadó régiókban is állampolgári jog kellene hogy legyen a színvonalas oktatás. Eddig csak az egyházi fenntartónak adás volt a menekülőpálya, jó hogy választható már az állam is. Hogy az önkormányzatok így mennyivel kevesebbet kapnak a kevesebb feladatra hivatkozva, az nyilván viták tárgya lesz - hogy mennyire lesz igazságos, nem tudom megítélni, nem értek hozzá. Többletforrások nélkül az állami fenntartó az eddig átlagon felül finanszírozott iskolák helyzetét rontja, de jelenleg úgy tűnik hogy lesz némi többletforrás is. De lehet hogy csak úgy, ahogy tornaterem, szóval csak többletforrás-igény lesz, többletforrás az nem. 

Updtate: Az állami fenntartó miatt valóban nem kell eztán az egyházaknak adni az iskolákat, azonban Lázár János módosítója szerint az Iskolaszék helyett az "Intézményi Felügyelő Bizottság" lesz az iskola felügyeleti szerve, ahová két tagot delegálhatnak a történelmi egyházak. (A részletek nincsenek kifejtve, tehát hogy mondjuk ki dönti el azt, hogy a Gépjárműegészségügyi Szakközépiskola felügyelőbizottságába melyik egyház küldhet két tagot.)

A "reál" oktatás reformja (elmarad)

Szó volt ugyan róla, de nem lesz kötelező egy természettudományos tárgyat is választani érettségin. 

A tanárképzés marad a Bolognai rendszerben. Ez egyelőre azért nem probléma, mivel pár évig elbocsátáshullám következik, tehát a frissen végzettek tovább növelnék a munkanélküliséget. 

A Pokorni által 2/3-ra visszavágott óraszámok úgy tűnik nem nőnek. Az informatika óraszámok további csökkentése felvetődött, de szerencsére úgy tűnik meggondolták magukat. Biztosat csak az új NAT és kerettantervek megszületésekor mondhatunk.

Egyetlen pozitívumnak a "laboráns" munkakör megjelenése tűnik: kötelezően lesz ilyen munkaerő az iskolákban - reméljünk nem csak laboráns lesz, de kémcső, laposelem és hipermangán is. Rendszergazda viszont továbbra is csak alternatíva: nem kötelező, de ha az igazgató talál rá pénzt, alkalmazhat valakit.

Értékelés: a laboráns hasznos, de a javaslatoknak ezzel csak a töredéke valósult meg.

Életpálya?

Elsőként egy látszólag nem ide illő kép:

A TISZK-ből kaptunk egy rakás dolgozatot. Fedőlapja szerint valami TÁMOP-os pályázat része ez a kompetenciamérés (tehát valahol valaki pénzt kap érte, csak mi javítsuk ingyen) Látható, hogy már a feladatlap összeállítójának szövegértési kompetenciája hiányos.

-Amint az infáció kitermeli a béremelés nominális fedezetét, lesz Pedagógus Életpálya Modell (továbbiakban PÉ), hurrá. Ahol a jobbak egyre feljebb léphetnek a fizetési ranglistán, és ez motiválja őket a folyamatos magas színvonalú munkavégzésre és önfejlesztésre.

Elvileg, de kétségeim vannak. Jelenleg is működik a "pedagógus szakvizsga" rendszere, azaz két egyetemi tanév tandíjánal kifizetése, és a követelmények teljesítése után magasabb fizetési fokozatba léphetünk. Itt megnézhető (2.sz. melléklet a végén), hogy mi is az, amitől jobb tanár lesz valaki. A nagy része (sőt akár egésze) nem tréning, hanem ismeretanyag. Szerintem egy mesterpedagógustól elvárható lenne, hogy legalább magát képes legyen tanítanai, azaz lehetne belőle csak vizsga, a nyelvvizsga mintájára. Ehelyett ez egy tandíjas izé, piaci versennyel a felsőoktatási intézmények között, azaz arra a kérdésre, hogy a fenti feladatsor összeállítója el tudná-e ezt végezni, a válasz az, hogy igen. Ha egyetemi város közelében lakik, és bele tudja illeszteni a napirendjébe és a költségvetésébe. És ha úgy saccolja, hogy nem fog nyugdíjig munkahelyet váltani (mert a magas bérével utána nem találna állást - ez az állami központi bérfinanszírozással megváltozhat)

Lesz még az új rendszerben mindenféle minősítés is, "plasztikus" szempontokkal. Pl. hogy a tanár ismeri-e a pedagógia új eredményeit. (Az is kérdés, hogy vannak-e ilyenek egyáltalán...) Ennek fő problémája, hogy a bizottságban nem biztos hogy lesz azonos szakos tanár, különösen ha többszakos a minősítendő tanár. Tehát akár rosszul is elsülhet a dolog, mondjuk egy magyar szakos vizsgabiztos moroghat azon, hogy informatikából miért nincs a diákoknak füzete, meg hol a táblakép.

Én első körben szerényebb, de objektívabban megítélhető szűrőket használnék: a tanár érettségizzen le ötösre emelt szinten a saját tárgyaiból  (esetleg középszinten más tárgyakból is), meg ő is írjon kompetenciateszteket.

Kulcskérdés (frissítve)

Az egykulcsos adót lehet igazságtalannak tartani baloldali alapon, a „fizessenek a gazdagok” elv szerint. Az egykulcsos adónál is többet fizetnek a gazdagok, de csak arányosan többet, a balos filozófia szerint az „aránytalanul többet” lenne az igazságos. És persze a többség a saját jövedelménél húzná meg az adómentes sáv alsó határát. Vannak érvek e mellett az álláspont mellett is, meg ellene is, idő hiányában most nem fejtem ki, hogy én miért az egykulcsos adót tartom legkisebb rossznak. Sokan – mint pl. Tóta W. – most örülnek a várható egykulcsos adónak, én azonban félek attól, hogy rosszul lesz bevezetve, sokan csalódnak benne, ami a demokrácia szabályai szerint azzal jár, hogy a következő kormány majd jól megszünteti.

Szerintem a kialakult bruttó bérszintek nem függetlenek az eddigi adórendszertől. Hogy valaki „jól keres”, annak számos oka lehet. „A munkabér a munkaerő ára”, azaz annyit kell fizetni a munkavállalónak, amennyiért az ideális munkaerő hajlandó munkahelyet váltani. Hozzávéve azt, hogy a munkaadó informálódási lehetősége korlátozott, azaz csak olyanokból válogathat, aki már bizonyított. Lehet hogy létezik az a szuperintelligens frissdiplomás, aki ideális és olcsó menedzsere lenne mondjuk az új Mercedes-gyárnak, de ez senkire nincs ráírva. Azok közül lehet válogatni, akik nem sokkal kisebb feladatokkal már megbirkóztak. Vagy hogy ne csak a csúcsot nézzük: ha Budapesten a helyi lakosokból nincs elég mondjuk angolul és oroszul beszélő pályakezdő villamosmérnök, akkor annyit kell fizetni, hogy a budapesti albérletárakat és a közlekedési költségeket levonva még mindig érezhetően több pénze maradjon a munkavállalónak.

Lényeg, hogy mivel a munkavállaló számára a nettó érzékelhető, ha magasak az adókulcsok, akkor az „érezhető javulás” is több bruttóban. (Cafetériával lehet variálni, de azt is jól megnyesegették) Azaz a „jól keresők” nettó többletjövedelmét a piac szabályozza, nem az állam. (OK, van BKV, meg ilyenek, de most a lényegre…) Hiába a nemes(?) szándék, hogy „fizessenek a gazdagok”, igazából a cégeknek kell mélyebben a zsebükbe nyúlni, ha kell nekik a megfelelő ember a megfelelő feladatra. Az meg ott baj, hogy ha a vállalatoknak nem jó itt, akkor nem fognak itt fejleszteni, nem lesznek versenyképes termékeink, nem lesz munkánk. A magasabb jövedelmeket sújtó extraadó talán még a gazdaságilag racionális mértéken túl is riasztja a vállalatokat, mert a döntéshozóik magas jövedelműek. 

Az egykulcsosítást viszont én úgy tartanám piackonformnak, (hiszen, mint mondtam a jelenlegi bérszinteket a piac hozta létre) hogy első körben senkinek ne változzon a jövedelme. Aztán lehet (sőt kell) adót is csökkenteni, de hogy áttekinthető legyen, nem keverném a lépéseket. Fordítottját kéne meglépni, mint annakidején Kupa az SZJA bevezetésekor a bruttósítással. (=Mindenkinek papíron megnőtt a jövedelme, de bejött az SZJA, így a borítékban ugyanannyi volt) Minél magasabb adósávban van valaki, annál jobban csökken a jövedelme, az adómentes sávban meg nő, lényeg hogy a megváltozott bruttó bér nettóban ugyanannyit eredményez a borítékban. 

További csűrés-csavarásra van azonban szükség, mert a fizetés jogszerűen nem csökkenthető, főleg nem az állam által, hiszen az a munkaadó-munkavállaló közötti szerződés. Menekülőútként ott a szuperbruttósítás. Megszűnne a munkaadói járulék, minden sarc a szuperbruttóból jönne le, cserébe a mostani bruttót „felbruttósítanák”. A magasabb adósávban levőkét kevésbé vagy egyáltalán nem, hogy végeredményben a nettó bér maradjon változatlan. A (formális) fizetésemelésre sem kötelezhetők persze a cégek, de szolid erőszakkal (a nyereségadód ennyi, de ha szuperbruttósítottál, akkor csak a kedvezményes mérték) mégis.

Egy index-cikkben  találtam magyar, szlovák és cseh fizetési adatokat. Az egyes beosztások bruttó fizetésének aránya (fenti sorrendben):

 MagyarországSzlovákiaCsehország
adminisztratív/segédmunkás168%146%149%
középvezető/segédmunkás372%284%285%
középvezető/adminisztratív222%195%191%
felsővezető/középvezető178%185%195%

Látható, hogy Magyarországon, ahol a progresszív adózás csak most szűnt meg, a bruttó jövedelmek különbségei nagyobbak. Egyetlen kivétel a felsővezető/középvezető fizetés-arány. Ennek lehetséges magyarázata, hogy az egykulcsosítást az alacsony keresetek emelése követte, ami középvezető/felsővezető szinten már nem jelentkezett, mert már a középvezető is "jól járt". A felsővezetők relatív magyarországi alulfizetettségét az magyarázhatja, hogy nálunk 2005 óta két adósáv van, tehát adóterhelésük nem magasabb, mint a középvezetőké (a járulákplafont is figyelembe véve), Szlovákiában és Csehországban pedig talán progresszívabb volt a rendszer az egykulcsosítás előtt (?).

Meggyőzőnek tűnik, csak az gyanús, hogy Csehországban 2008 óta van csak egykulcsos rendszer, azaz 3,5 éve, szóval több adat birtokában lennék csak biztos abban, amit gyanítok, hogy mivel a nettó béreket a piac szabályozza, a progresszív adózás torzítja a bruttó béreket. Ez a cégek szempontjából azt jelentette, hogy a betanított munkásokat olcsóbb, a kiemelt bérezésű embereket drágább volt alkalmazni. Az egylépéses reform azt eredményezte, hogy a kiemelt bérezésű emberek alkalmazása nem lett olcsóbb, de a betanított munkások bérét emelni kell - nem tűnik a legjobb időzítésnek ezt pont a válság közepén bevezetni...

Excel - műveletvégzési sorrend, stb.

Próbálkoztam a http://www.proprofs.com kvízkészítővel. Olyant kerestem, ahol lehet képet is feltenni a kérdésekhez. Ebben a kvízben ezt nem használtam ki.

Táblázatkezelés - képletek1 » Free Online Quizzes

Iskola a szabadpiacon - tanulság nélküli gondolatkísérlet

Írtam egy vendégposztot az Ellenőrző-be....

Pihenőév, kell ez?

Pokorni Zoltán jelentette be, hogy ha pártja kormányra kerül, akkor bevezetnék, hogy minden ledolgozott nyolc-tíz év után pihenő évet kapjanak a pedagógusok.

Én tanár (is) vagyok, de szerintem ez hülyeség, legkevésbé hatékony módszer a kiégés ellen. Olyan, mintha valaki egy hónapig csak három órát alhat, akkor nem segít rajta (sokat), ha utána alhat egy hetet. A pszichés "feltöltődés" sokkal rövidebb szakaszokra működik.

A tanári pálya stresszes, ez erősen függ az osztálylétszámtól és az osztály tantárgyhoz való viszonyától. Nyilván függ a heti óraszámtól is, és szerintem inkább itt kellene-lehetne változtatni. Ha olyan filmekre gondolunk, ahol a tanári pálya vonzónak és romantikusnak mutatkozik, mint például a Mona Lisa mosolya vagy a Holt Költők Társasága, akkor ott mindig EGY osztályról és egy tanárról van szó, egymást megismerő emberek kapcsolatáról.
A romantikátlan rövalóban viszont egy tanár akár tíz osztályt is taníthat párhuzamosan, azaz háromszáz embert. (!) Még aki szeret tanítani, az sem szereti azt annyira, hogy napi négy óránál többet önmagához képest száz százalékos színvonalon meg tudna csinálni. Néha szóba kerül, hogy ki hogy folytatná, ha nyerne a lottón. A legtöbb tanár kolléga szeretne egy-egy osztályt tanítani heti pár órában. Az még szórakozás, hobbi. Érzésem szerint heti 11 óráig lehet elmenni a minőség romlása nélkül - ami sacc/kb., mert egészen más egy testnevelés óra sportolni szerető társaságnak, mint egy kémia egy bontatlan rendbontó osztálynak.

Ez valóban nem ad ki heti 40 óra munkaidőt, a felkészüléssel dolgozatjavítással együtt sem, tehát olyan konstrukciókon kellene gondolkodni, hogy mire lehetne használni a tanárokat a tanításon kívül. (Illetve találják ki maguk, nem kell az államnak gondoskodónak lenni, csak annyiban hogy ösztönözze a részmunkaidős tanárságot). Jelenleg az van, (volt, bologna után a tanár már leginkább "csak" tanár) hogy a tanárként végzettekből csak egyik fele megy tanítani, az viszont orrvérzésig, hamar elege lesz belőle, a másik fele meg nem tanít semennyit sem, bár egy részük szeretne, csak hát ugye, a megélhetés. Nekem szerencsém van, fél állásban rendszergazda vagyok ugyancsak a suliban, de a külső munkahelyet, a "többlakiságot" a jelenlegi rendszer nem igazán engedi. Sógorom középiskolában taníthatna magyart diplomája szerint, de főleg ovisokkal foglalkozik egy cégben. (játszóházak, stb.) Szívesen tanítana is középiskolában mondjuk két osztályt, de hogy számlára? A gazdaságis rögtön összevonja a szemöldökét: bújtatott alkalmazotti jogviszony, jól megbírságol az APEH, még mit nem. Részmunkaidő meg nagyon macerás - hogy az Úristen helyezze belé a szakigazgatási szervét ebbe a túlbürokratizált országba.

Mikor kezdtem a pályát, akkor heti 18 volt a kötelező óraszám. Az Antall-kormány vitte le ennyire 20-ról. A Horn-kormány újra emelt 20-ra (bérben egy fix összeggel kompenzálta, de az összeg nem emelkedett, és az új belépők nem kapták, aztán meg is szűnt) Pokorni emelte 22-re, de a bevezetés évében (2001/2002 tanév) még a 20+2 órakeddvezmény a kerettantervre átállás miatt. Utána lett volna egy kiscsoportos felzárkóztatás és egy fakultációs óra a +2-ből, de a következő kormány megszüntette. Majd fokozatosan újra emeltek, már "rendes" 22 óra az alapóraszám. Hozzá még egy csomó új adminisztrációs baromság. Mivel én államtól független alapítványi iskolában kezdtem, nekem 16 óra volt csak az óraszámom - kezdőként az is sok volt. Szóval a lényeg, hogy annak a Pokorninak jutott eszébe a túlterheltség miatti pihenőév, aki úgy gondolta, hogy a 20 óra helyett 22 még belefér. Pedig az +10% tehernövekedés a tanárnak. Nagyjából ugyanakkora költségvetési hatása van a 22->20 óra csökkentésnek, mint a tíz évenkénti pihenőévnek. A pihenőév talán csábítóbban hangzik, de a fáradtan tartott unalmas órák elkerülését jobban segíti a heti óraszám csökkentése.

 A pszichés terhelést napi szinten kell csökkenteni, a tíz évenkénti szusszanás (kb. 34, 44, 54 évesen háromszor kerülne rá sor) nem jelent annyit amennyibe kerül. 3 beugró ember pluszfizetése 40 év alatt = 7,5%, azaz ha majd jobban megy a szekér, és lenne pénz az inflációt visszakompenzáló béremelésre, netán óraszámcsökkentésre, akkor az nem lesz, helyette ez a mézesmadzag.

Speciális esetekben el tudom képzelni, ha egy szaktekintély kolléga mondjuk tankönyvírásra adja a fejét, de csupán a pihentetés céljára adott év nem hatékony.

Szóval ha rám lenne bízva az oktatásügy, akkor:
-Heti 18 óra lenne az alapóraszám, mint Pokorni előtt az Antall-kormány idején.
-Támogatnám, de legalább megkönnyíteném a részmunkaidős tanárságot, és megnehezíteném a túlórát. Nem csak magát csinálja ki, aki heti 30 órákat vállal, hanem a diákok, az adófizetők gyerekei ugye, nem kapják a kívánt színvonalat.
-Mivel a tanárság tehetség kérdése is, és aki született tehetség, az többnyire szeretné is ezt csinálni, ezért a tanárhiány (amit a részmunkaidő bevezetése és a túlórák korlátozása tovább növel) kompenzálására nagyon rövid gyorstalpaló után megnyitnám a tanári pályát a nem tanár szakosok előtt. A gyorstalpaló leginkább próbatanítás lenne, azaz inkább a veleszületett képességek vizsgálata, és a tehetségeseknek a "csiszolódási" lehetőségek megmutatása. Angliában van erre példa, de ott főállású tanárokat fognának, én inkább a "hobbitanárok" számát szaporítanám, esetleg főállású szakfelügyelő irányítása mellett. (Akit persze nem szakfelügyelőnek, hanem "konzultánsnak" keresztelnék, hogy a segítő szándékán legyen a hangsúly, hiszen felügyelendő kóklerek elvileg nem kerülhetnek a rendszerbe.)

Különféle embercsoportok különféle IQ-val bírnak

Természettudományos-evolúciós megközelítésben az intelligencia nem isteni adomány, csak egy eszköz a túlélésre-szaporodásra, aminek ára van. Eleve az üzemeltetése költséges: ahogy a gép előtt ülsz és olvasol, kábé a vércukrod 25-30%-át az agyad fogyasztja el. Ínséges környezetben ez nem előny, pontosabban akkor nem, ha a hatalmas éssszel szerezhető többletkaja kevesebb, mint a hatalmas ész fogyasztása. Aztán nem csak az üzemeltetése költséges, de nehéz az iskolatáska is: az embernél elég sok idő telik el a születéstől az utódokról gondoskodni képes szülővé válásig. Emberek különféle halmazainak háromféle okból lehet különböző az átlagos IQ-ja. Az egyik, hogy egyes csoportok olyan környezetben élnek, ahol az intelligensebbek sikeresebben tudnak szaporodni.

A szelekció ereje hatalmas, itt balra látható a vadkáposzta. Ebből az ókori görögök nemesítették a fejeskáposztát, a többi meghökkentő variáns (karalábé, kelbimbó, vöröskáposzta, brokkoli, stb.) pedig a középkor terméke. Látható, hogy csupán a szelekció mekkora változásokat képes okozni, ilyen emberléptékű idő alatt is. Úgyhogy azt sem tartom kizártnak, hogy ez a szelekció olyan zárt szaporodási közösséget alkotó embercsoportokra is hathatott, akik a pattintott kőkorban még "nem definiált" állapotban voltak. (Mint pl. a zsidók.) A másik, ettől nem teljesen független ok az eltérő IQ-ra, hogy a szelekció nem az intelligenciára hatott, hanem egy másik előnyös tulajdonság evolúciójának mintegy káros mellékhatása az IQ csökkenése. Például a pigmeusoknál az alacsony testméret csak egy mellékhatás. Nem arányosan nőnek lasabban, hanem a korábban bekövetkező nemi érés leállítja a növekedést. Itt a szelekciós előnyt a korábbi szaporodás jelenti, az alacsonyság csak mellékhatás, ami nem jár akkora hátránnyal, mint amekkora a rövidebb emberöltő előnye. Esetleg az intelligencia fejlődésének sem használ a gyorsabb nemi érés, de tetszőleges más eltérésnek is elképzelhető IQ-csökkentő mellékhatása. A harmadik ok pedig nem feltétlenül evolúciós, mert akár egy generáción belül is hathat. Ha van a csoportok között migráció, és ez az értelmi képesség szerint valamelyest szelektív, akkor ez önmagában okozhatja az átlagok eltérését. Például ha az Isten háta mögötti helyek vs. fejlődő nagyvárosok halmazokat vesszük, akkor a magasabb IQ-jú népesség nagyobb sikerrel menekül a leszakadó térségekből, ezeken a helyeken az átlagos IQ tehát csökken.

Ez a három ok együttesen oda vezet, hogy ha emberek tetszőleges halmazainak átlagos IQ-ját összehasonlítjuk, akkor az ugyanúgy nem várható egyformára, mint ahogy a súlyuk, magasságuk. Ennek fényében furcsa, hogy ez a szinte triviális tény mennyire komoly tabu, amit még akár tények elferdítésével is palástolni kell, komoly tudósok magyarázzák, hogy a döglött ló alszik. Pédául itt az "IQ és bőrszín" bekezdésben azt fejtegeti, hogy ilyen eltérés nem létezik, csak önbeteljesítő jóslatként működik, és azt írja, hogy "Hasonló eredményekre vezetett a jó helyzetű fehér szülők által örökbefogadott fekete gyerekek vizsgálata is." Igazából 97, 109, 112 volt az örökbefogadottak mért IQ-ja 7 évesen, 17 évesen pedig 89, 99, 106 (fekete, keverék, fehér sorrendben). Igaz tehát, hogy az örökbefogadó szülők átlag feletti törődése fejlettebb intelligenciát okozott, elsősorban a gyermekkorban, mikor még a szülői hatás nagyobb. Annyira, hogy a gyengébb feketék átlaga (szinte) elérte a teljes népesség átlagát, a nevelés, a környezet hatása tehát fontos. (Sandra Scarr minnesotai vizsgálata) De azt sehogy se tudom belőle kiolvasni, hogy a különféle rasszoknak egyforma lenne az átlagos IQ-ja, holott ennek bizonyítására szokták idézni.  A másik "píszí" irányzat, hogy legyenek kultúrafüggetlenek a tesztek, azaz definíció szerint minden csoportnak legyen 100 az átlagos IQ-ja, a kérdéseket meg úgy állítsuk össze, hogy az szerepeljen benne jól, aki az adott közösségben okosnak számít. Arról meg ne beszéljünk, hogy nem ugyanakkora a pontcsökkenés mértéke, ha sötétkékekkel iratnak világoskékekre standardizált teszteket illetve világoskékekkel sötétkékekre standardizáltat.

A tudomány öncenzúrájának motivációja persze világos, az ember egy rasszista állat. Valamint az elhanyagolhatóan kevés matematikailag pallérozott elmén kívül szinte mindenki ok-okozati összefüggésként látja a statisztikai összefüggést. Ha mondjuk az embereket egy IQ-teszt alapján két csoportra osztanánk, külön a 100 IQ felettieket és alattiakat, majd ezt követően véletlenszerűen a 100 felettieknek 40%-át, a másik csoportnak meg 60%-át zöldre festjük, akkor mi, akik tisztában vagyunk a festés véletlenszerű és külső voltával, nem tulajdonítunk a színnek különös jelentőséget. De akik csak a tapasztalatokra hagyatkoznak, azok szerint a zöld bőrszín ostobaságot okoz. Amelyik zöldön ez nem látszik, az nyilván nagy szorgalommal és akaraterővel legyőzte a "zöldség" visszahúzó erejét. Netán azért kicsit okos, mert a zöldek között ő a ritka zseni, a kivétel (de utódai majd visszatérnek a zöld átlaghoz). Holott a festék az egy külső dolog, semmilyen módon nem hat az intelligenciára, noha az (enyhe) statisztikai függés alapján erre következtetnek a laikusok. Mivel a bőrszínt kódoló gének szinte biztosan nem hatnak az intelligenciára, ez teljesen analóg eset. Sajnos ezt nagyon kevesen értik meg. Sőt nem csak azt gondolják, hogy a zöldek ostobábbak, hanem "romlottabbak" is: gyakori náluk a vérfertőzés, sőt valószínűleg az MSZP-re szavaznak. Az is természetes, hogy ha valaki zöld, akkor ő már felelős bármelyik másik zöld gaztetteiért, akkor is, ha ő maga MÉG nem követett el semmit. Csak rabszolgának valók, illetve ki kell őket irtani.  Ezek sajnos nem elszigetelet őrültek gondolatai voltak, az újkori rabszolgaság és az európán végigsöprő nácizmus szomorú történelmi tapasztalat. (Hozzátenném még, hogy kocsmaszinten akik a legtöbbet emlegetik a zöldek ostobaságát, azok leginkább az ostoba nemzöldek halmazába tartoznak.) Szóval OK, értem én ha a téma tabu, ne beszéljünk róla - de ne is vonjunk le hibás következtetéseket. Nyilvánvalóan hibásakat meg főleg ne, mert a nép, az istenadta nem hogy toleránsabb lenne, de rájön hogy be akarják csapni, és innen kezdve az agy nem a tolerancia eszköze (hajlamos az lenni, utalásként csak az ábra), hanem az "álnok összeesküvés" leleplezését segíti.

Mik ezek a hibás következtetések? Például a numerus clausus alapelve, hogy minden nemzeti, etnikai, nemi stb. csoportnak egyformán kell megjelenni az egyetemisták között. Ha nem így van, akkor az rasszizmus, szegregáció, esélyegyenlőtlenség. Elképzelhető, hogy így van, de önmagában a statisztika nem bizonyítja, a konkrét szegregációs mechanizmusok feltárására van szükség. Nálunk most a kistelepülések iskoláira járnak rossz idők, mert gyengék a statisztikai mutatóik. Az oda járó tanulók lemaradnak a városi iskolák tanulói mögött. Ez tény, ugyanakkor ez csak annak a nem igazolt előfeltevésnek a fényében szörnyű, hogy egyforma képességű diákok járnak különböző helyre.

A napi munkában csak a tanár belső világában jelenik ez meg, ő is emberből van, őt is befolyásolja hogy ki mennyire zöld. A tanárok között az aktív náci ritkaság, de gyakori a taoista "faragatlan tönk". (A Taoista ideál a csendes, higgadt, „faragatlan rönk” aki nem bonyolítja túl a dolgokat, ezért spontán a cselekedeteiben.)  Ő "udvarias rasszista", nem akarja/meri kimondani a véleményét, emiatt viccesnek találja, hogy a cigány szót mindig csak körülírja valahogy, nem ejti ki. (Familiárisan hiperpigmentált, etnikum, stb.)

A másik véglet a pozitív diszkrimináció. Egyrészt az "ahhoz képest hogy cigány, ez is szép teljesítmény" gondolat, azaz hogy a bőrszínt mint gondolkodást gátló tényezőt képzeli el a vizsgáztató tanár. Aztán a numerus clausus nemes eszméje, hogy tudatosan vagy tudat alatt, de azt tartaná igazságosnak, hogy ne csupa fehér okleveles vízgereblyéző legyen, hanem feketék, fehérek, tarkák. Harmadrészt a félelem, hogy ha egy tarkát talál megbuktatni, akkor rasszistának tűnik - márpedig a rasszisták az ostoba fehérek, ő semmiképp nem akar ostobának látszani.

Szerencsére vannak azért objektív diszciplínák. Egy analízis, statika vagy anatómia ZH elég objektív eredményű, a tanár érzelmei nem befolyásolják. Úgyhogy okos cigányok, irány a reál tagozat, mert ha valamilyen bölcsész diplomát szereztek, és a nagy versenyben el akartok helyezkedni, akkor meg kell küzdeni az előítélettel, hogy "biztos neki is olyan pocsék a magyartudása, mint a Balogh Artúrnak" (vagy másvalakinek, akit hírből ismer). Tehát a pozitív diszkrimináció nem jó dolog, mert valójában negatívan diszkriminálja azt, aki nem szorulna rá.

Megbukott volna a kétszintű érettségi?

(Ez a poszt megkésett kicsit, a nyaralás alatt nem tudtam elküldeni, mert a mobilos netkapcsolat szűk sávszélessége miatt nem töltöttem be a képeket, anélkül pedig nem működnek a gombok a jobb oldalon. Szóval most Ctrl-V következik)

A rektori konferencia elnökeMost éppen nyaralok, és a korábban itt nyaraló jobber rokonok által itt hagyott Magyar Hírlap csak most került a kezembe. Erről a cikkről van szó, véleményem röviden: A kétszintű érettségi nem bukhatott meg, mert lényegében ki sem lett próbálva. Az eredeti koncepció az lett volna, hogy a továbbtanuláshoz kötelezővé teszik az emelt szintű érettségit a felvételi tárgyakból, hiszen az feleltethető meg a korábbi felvételi vizsgának. Ez megbukott az felsőoktatási lobbi ellenállásán, mert féltek hogy esetlen nem lesz elég hallgatójuk. Ha – végre – bevezetnék azt a szabályt, hogy a felvételi tárgyakból kötelező az emelt szintű érettségi, akkor az két dologban különbözne a korábbi rendszertől.

Az egyik, hogy egy bizottság előtt kell a diáknak számot adni tudásáról, akkor is, ha mondjuk három intézménybe jelentkezik, és ez a bizottság az egyetemektől és a diákot képző középiskolától is független. Ezzel mi a baj? A korábbi rendszerrel volt a baj, a Kádár-rendszer kulcsszava volt a protekció. Akit egy bizonyos bizottsághoz osztottak be, azokat szinte mind fölvették. És azokat osztották ahhoz a bizottsághoz, akik… Vagy ha egy szakra nagyon nehezen akart összejönni elég színvonalas jelentkező, akkor a szóbeli vizsgán igen nyájas bizottság fogadta a felvételizőket. Ezeket a mutyikat jól megszüntette a rendszer, továbbá a diákokat sem terheli, hiszen elég egyszer vizsgáznia.

A másik eltérés, hogy a vizsgában a korábbiakhoz képest nagyobb hangsúlyt kapnak a szokatlan, nem sablonos feladatok. Egyetértek Mérő Lászlóval abban, hogy ez is pozitív változás. Ami a színvonalat illeti, hogy állítólag nem tud a középiskola természettudományt tanítani, annak nem sok köze van a kétszintű érettségihez. Egyrészt változatlan, mondjuk rendszerváltáskori színvonalat feltételezve, ha a 18 éves korosztálynak háromszor-négyszer akkora hányada megy a felsőoktatásba, akkor a továbbtanulók átlagos színvonala nyilván csökken változatlan hatékonyság mellett is. Másrészt a természettudományos tárgyak óraszámát kétharmadukra csökkentette Pokorni, azzal az indoklással, hogy csökkenjen a tanulók túlterhelése. Tehát a nem tudunk tanítani annyiban igaz, hogy nem tudtuk a kétharmadára csökkenő óraszámban a korábbi felső negyed színvonalára eljuttatni az osztály háromnegyedét. De a helyzet szerintem nem katasztrofális, csak a felsőoktatás még emlékszik a korábbi válogatottabb és magasabb óraszámban „előnevelt” élcsapatra, és ma a tömegoktatás korában is szeretné ugyanazt. A neten most már végig lehet nézni sok neves pl. amerikai egyetem számos kurzusát. És bizony az alapozó kurzusok (amikkel reklámozzák magukat, hiszen a célközönség nyilván a tanulmányaikat elkezdeni vágyók) során egy csomó olyan elhangzik, ami nálunk középiskolás anyag. (Fizikáról beszélek, azt ismerem jobban)

A szeretet taníthatatlan...És végül a szeretetről, hát ez olyan, mint ha a színészekről azt mondanánk, hogy ha valaki tökéletesen bemagolta a Hamletet, akkor ha szereti a közönségét, akkor már tökéletesen elő is tudja adni. Tehetség nyilván kell hozzá, de akkor mit tanul a főiskolán négy évig? Szeretetet? Egy szakmunkásképző részleggel is rendelkező suliban dolgozom, és sajnos elég nagy a fluktuláció a kezdők között. Jönnek lelkesen, aztán rájönnek hogy nem elég a „gyerekeket” szeretni. Tudni kell jól kezelni mondjuk azt a szituációt is, ha mondjuk a diák megjegyzi, hogy milyen jó lábai vannak a tanárnőnek. (Mert ha nem jól kezeli, akkor mond később vadabbakat is.) És rengeteg mást is kell tudni, noha azzal egyetértek, hogy mindezt az egyetemen pedagógia vagy didaktika órákon nem tanítják. Újabban a tanári Msc képzés két éve nagyrészt a pedagógus szakmára oktat, és nem a szaktárgyban való elmélyülést szolgálja. Ez akár jó is lehetne, ha nem a tanári praxisban használhatatlan elméleti tudás átadása történik majd.

Tanárhiány

"Noha az iskolák ma még válogathatnak a friss diplomások között, hat-nyolc év múlva tragikus helyzet állhat elő: nem lesznek tanár szakos fizikusok." - írja a HVG. (Amúgy a bolognai rendszer után eleve nem "tanár szakos fizikusról", hanem fizika szakos tanárról beszélhetünk, mert a két év Msc képzés főleg szakmódszertan és pedagógia lesz. Ez nem feltétlenül lenne baj, ha

-a képzés előtt lenne egy működőképes szűrés, mert egy tanári diplomával majd nem tud elmenni máshová.

-ténylegesen a tanításra tréningeznének, nem az lenne a cél, hogy minden oktatónak legyen órája a neveléstörténet tanszéken. )

A tapasztalat azt mutatja, hogy már most sincsenek tanárok. Egy vidéki középiskolában tanítok, ahol van szakképzés, szakközép és gimnázium is. Nem vonzó hely, mert utazgatni kell, és a szakképzős diákok - ha valaki nem a szlengblogba gyűjt anyagot, hát elég fárasztóak.

Szóval kerestünk kémiatanárt, mérnöktanárt meg mat-fizest. Elvileg válság van, meg munkanélküliség: ha most nincs tanár, később még kevesebb lesz. Meghirdettük csomó helyen.

Kémiatanár csak úgy lett, hogy még az egyetemet végzi a leendő kolleganő, szóval nincs diplomája. Elképzelhető, ha meglesz a diplomája, lelép, azaz egy évre megoldás. Mérnöktanár egyáltalán nem jelentkezett, azt csomó túlóra szétosztásával tudtuk megoldani, ami azt jelenti, ha valaki betegség, szülés, stb. miatt kiesik, nem lehet már szakossal helyettesíteni. Mat-fizes sem jelentkezett, de ott még nem járt le a határidő.

Ma jelentek meg a ponthatárok, érdekes megnézni a most induló MSC tanárszakokat, hány helyen nem tudták elindítani. A M-N-Á sorokat érdemes nézni, a levelezős már többnyire eleve tanár, csak továbbképzi magát, tehát nem jelent új belépőt a pályára.

Kémiatanár : DE, ELTE, PTE nem indítja a szakot (ez azt jelenti, hogy meghirdették, de nem volt elég jelentkező), egyedül az SZTE-n indul a képzés.

Fizikatanár : DE, ELTE, NYF nem indítja a szakot, a PTE-n és az SZTE-n indul. (Azt mondjuk nem értem, hogy Debrecenben ki megy nappalin költségtérítésesre, őket miért nem finanszírozza az állam)

Informatikatanár : DE, ELTE, PE, PTE nem indítja a szakot, EKF, SZTE indítja csak. (Első ránézésre furcsa, hogy több helyen is a költségtérítéses levelezőn magasabb a ponthatár mint az államilag finanszírozotton. Ez azért van így, mert nem az megy költségtérítésesre, aki az államilag finanszírozottra nem fér be - mindenki befér, lásd az SZTE M-L-Á 22 pontos határát -, hanem akinek már van egyetemi diplomája.

A piac törvénye szerint úgy lehet több tanárt a pályára csábítani, ha emelik a fizetést. Pálinkás József is ezt mondta, hogy ha nincs a természettudományos szakokon elég tanár, akkor adjanak nekik szakpótlékot, máshogy nem oldható meg a kérdés.

A másik elképzelhető lehetőség, hogy a követelmények fognak csökkenni. Apósom például kertészmérnöki végzettséggel tanított sok szakmai tárgy mellett fizikát is - két leckével a tanulók előtt haladva.

A harmadik elképzelhető variáció, hogy tantárgyankénti természettudomány csak reál irányultságú sulikban lesz, a humán tagozaton, művészeti szakközépben, stb. pedig valami "természetismeret"-féle, amit majd tanít a biológiatanár, abból egyelőre még van.

Illetve a következő években némileg enyhíti a probléma durvulását a nyugdíjkorhatár emelése, utána pedig a diákok demográfiai csökkenése. De a probléma már most komoly, elsősorban a nem egyetemi városok nem elitképző középiskoláiban.

A kompetencia szótól mentes kommunikáció kompetenciája számomra kulcskompetencia

A hajam égek áll már lassan a kompetencia szótól. A továbbiakban k~. Pedig régebben még volt értelme, de ahogy egyre tágul a jelentésköre, egyre kevesebbet jelent.

A jelentés diffúzzá válásának a legfőbb oka, hogy kvázi-kötelező használni, mint régebben a tézis-antitézis-szintézist.

"Magyar további célként említette a reformpedagógiai módszerek terjesztését, a k~ alapú oktatásra való átállást, amelyek bevezetése nélkül nem pályázhatnak az intézmények sem felújításra, sem infrastrukturális fejlesztésekre." (innen) Azaz ha nem mondod szépen, hogy k~, nem kapsz cukorkát.

A másik fő ok, hogy a pedagógia tudományának, hasonlóan a politikához, mindig kell valami jól hangzó szlogen, hogy lássa a nép, nem hiába nyelik a pénzt. (Azért a politika jobban nyeli...) A pedagógiában permanens forradalom van, csak a jelszavak cserélődnek.

Nosza, rajta, azóta burjánzik a k~, mint a dudva. Ilyen szép mondatok teremnek: "A legújabb nyugati szakmai megközelítés szerint a könyvtár sajátos k~-központ: a könyvtárosnak az információvagyonban való eligazodó különleges tudása, k~'ja ad tekintélyt." (innen) Régen sem volt ez máshogy, persze, a jó könyvtáros tudta, mi-merre, ezért volt tekintélye. Az értelmes, jelentést hordozó szövegekben kicserélhető a kompetencia szó a megfelelő szinonímára, és így még értelmesebb szövegek lesznek. Az értelmes tanárok és oktatásügyi szakemberek el tudják magyarázni hogy éppen mivel foglalkoznak, milyen változásokat szeretnének, anélkül, hogy használnák a k~ szót. Úgy el tudják magyarázni, hogy azt egy nem szakmabeli, mondjuk egy mérlegképes könyvelő is megértse. Nekik VAN kommunikációs k~'juk, nem csak beszélnek róla. De k~ szót használók többségének nincs, és azt sem tudja, miről beszél.  Vagy a B eset, hogy tudna éppen érthetően is fogalmazni, de pont az a célja, hogy érthetetlen legyen, így akar elhatárolódni a tömegektől. ( Még a végén pályáznának, vaze.)

Akiknek fogalmuk sincs az oktatásügyről, csak beszélnek róla vagy irányítják, azok persze nem érzik ezt a hiátust. Számukra a helyzet világos, kábé három mondatban összefoglalható (bár erre a szerény logikai vázra kacskaringós mondatcirádákat tudnak felfűzni trivialitásokból)

-Régebben volt a poroszos oktatás, valamint a hangsúlyt a lexikális tudásra helyezte az iskolarendszer. A PISA-méréskeből kiderült, hogy a gyerekeink így hülyék maradnak, a k~, azaz a használható tudás a lényeg. Gyökeres reformokra, k~ alapú oktatásra van szükség.

No, két mondatban is sikerült összefoglalni :-) A harmadik gondolat csak impliciten van jelen, mégpedig hogy a k~fejlesztés nagyon egyszerű dolog, csak eddig a sok magolás miatt nem jutott rá idő. Holott az ember sémákban gondolkodik, helyzetfüggő sémákban, nem kezd mindent az axiómákból levezetni. Nem akarok nagyon elméleti lenni, milyen repülő emlősöket sorolt fel Móricka? Hát a denevért és a stewadesst. Ha a pilótát mondta volna, akkor látná a tanár, hogy érti a dolgokat, csak viccel. Hiszen a pilóta emlős, és repül is. De a stewardess említését valószínűleg nem az "emlős", hanem az "emlő" gondolati sémájának zavaró hatása okozta. Rákeresett az agyában az emlő és a repül szavakra, ez jött. Gyakran előfordul, hogy több séma is adódik az adott helyzetben, és azok ellentétes következtetésekre vezetnek. Például van egy olyan tapasztalati sémánk, hogy a levegő felhozza a dolgokat a víz alól. És van a tudományos séma, hogy a levegőnek súlya van. Ha egy víz alatti fémpalackot kiegyensúlyozuk, hogy lebegjen, akkor ha némi levegőt bugyborékoltatunk ki belőle (de víz nem megy a helyére), akkor mi történik? A hétköznapi séma szerint elmerül, mert kevesebb benne a levegő, ami felhúzná. A tudományos séma szerint a felhajtóerő változatlan, miközben a súly csökken, tehát ha eddig egyensúly volt, akkor most a felhajtóerő lesz a nagyobb: feljön.

A k~ oktatása nem olyan egyszerű, hogy sémákat kell megtanítani, amit a diák majd megfelelő helyzetekben alkalmaz. Hanem a fejében már létező hamis (korlátozottan igaz) sémákkal kell ütköztetni az újat, ehhez a régieket fel kell deríteni. Nem lehet Kovács Móricka neve mellett kipipálni a "Basic competencies in mathematics, science and technology" sort, ez nem van-nincs változó. Meg lehet tanítani a felhajtóerőt, számon lehet kérni. Lehet keresni számos gyakorlati esetet, ahol aztán a tudományos sémával felülírjuk a "triviális" sémát. De biztosan nem találjuk meg az összeset, főleg mert mindenki "világmodellje" némileg egyéni. Szóval törekedni lehet a k~ fejlesztésére, de nem egyszerű.

Az sem igaz, hogy a k~ fejlesztése valami új felismerés lenne. Csak régebben képességfejlesztésnek hívtuk. Itt van például egy idén 81 éves fizikatanár publikációs listája. Fizikatanár koromban haszonnal és érdeklődéssel forgattam például a "Képességfejlesztő fizikatanítás" c. könyvét, 2001-ben jelent meg, kicsit megelőzve a 2000-es PISA-felmérés publikálását.

És régebben sem a tárgyi tudásra helyzte a hangsúlyt a természettudományos és matematikai képzés: érettségin lehetett függvénytáblát használni, abban benne van a tényanyag, alkalmazni kellett tudni.

Zárszóként: nem a hasznos reformok ellen vagyok, de szerintem fontos kritérium egy javaslat, program hasznosságának megítélésére, hogy lehet-e róla beszélni a k~ szó mellőzésével. Ha igen, akár jó is lehet.

Közszféra az ország kerékkötője?

Gyakran olvasok ilyesmit, hogy a versenyszféra viszi a hátán az országot, ők tartják el a közszférát, merthogy az ő adójuk valódi adó, a közszférában dolgozók adója csak virtuális.

Ebből az következne, hogy a szocializmusban Csoszogi az öreg suszter, meg a maradék néhány maszek vitte a hátán az országot, mivel a többiek mind az állami szférában dolgoztak. (Igazából nem, mert a szövetkezetek nem állami, csak közösségi tulajdonban voltak, de változást a rendszer működésében az sem okozott volna, ha államosítják őket.)

Akkor talán az lenne a különbség, hogy az oktatásban az állam a megrendelő? Ugyanúgy az állam a megrendelő egy autópályaépítésnél is, ahol az országot a vállukon vivő vállalkozások dolgoznak.

Akkor az államilag szabott ár lenne az ok? Mármint a fejkvóta, amit az iskolák törvény szerint kapnak. Szabott árakkal dolgozik a kéményseprő és a gázszolgáltató is, pedig mind a megrendelő, mind a vállalkozó független az államtól. Léteznek vállalkozó iskolák is, akik kapják a fejkvótát, pl. a Perfekt, hogy egy közismertet mondjak. Pontosabban magáncégek által alapított nonfrofit kht-k ezek, mégis van bennük profit, csak költségként veszik ki. (terembér az anyacégnek, stb.) A részleteket nem tudom, de életszerű feltételezni, hogy nem minden motiváció nélkül csinálják, és szerveznek konkurenciát maguknak az ingyenes (=állam által a fejkvótával fizetett) szakképzésekkel. Érdekes módon míg az önkormányzati iskolák a fejkvótán felül további önkormányzati gyámkodásra szorulnak, a kht-k által üzemeltetett iskolák már a fejkvótából sikeresen gazdálkodnak. Vajon szerepe lehet ebben annak, hogy az ő tanáraik nem közalkalmazottak, hanem eváznak, költségelnek, ekhóznak, ilyen módon kevesebbet juttatnak vissza az állami költségvetlésbe, mint egy önkormányzati suli? Akkor miért van az, hogy az én adóm csupán "virtuális" adó, a "vállalkozó" tanárok adója pedig valódi, hiszen a versenyszférából jön?

A lényeg, hogy ha adót emel az állam, akkor a versenyszférából származik csak igazi többletbevétel, mert az állami szférában a kiadások is nőnek, mondják a közgazdászok. Ebben van valami, de adófajtánként eltérően és csak áttételesen, ugyanis nem közvetlenül a dolgozók bérét utalja az állam a közszférának. Azaz a fejkvótát nem kell törvényszerűen növelni - több teher jut az önkormányzatokra (nő az "önhikis"-ek száma, így ott jelenik meg a teher egy része). A Posta, MÁV, Paksi Atomerőmű, és egyéb állami cégek nyeresége csökken, vagy a vesztesége nő. Hasonlóan a nem állami cégek nyeresége, így nyereségadója is csökken, annyi csak a különbség, hogy a veszteséges cég megszűnik, bár az is elmaradt haszon, növekvő (segélyezési) kidadás. Az állami beruházások költsége növekszik (a magasabb élőmunkaterhek miatt). Szóval itt sem élesen választható szét a versenyszféra és a közszféra.

Szerintem pont annyira viszem a vállamon az országot, mint akárki. Nem jobban ("nemzet napszámosa"-mítosz) és nem kevésbé. A szabott árú kötelező szolgáltatásoknak persze vannak problémái, nem a költséghatékonyságukról híresek: gyakran megesik, hogy a kéményseprő is csak a pénzt beszedni jön, és nem biztos, hogy nekem pont arra a szolgáltatásra pont annyiért szükségem van, ráadásul pont tőle. Az oktatás is hasonló, csak a legtöbb ember nem is sejti, hogy mennyibe is kerül egy tanév, mert az adókon keresztül szétteríti az állam a költségeket.

A másik gyakran hallott közhely, hogy az 50%-os közalkalmazotti béremelés indította el a lejtőn az országot. Az a baj ezzel, hogy azt a Fidesz is megígérte "van más választás, polgári Magyarország" c. programjában. (Pontosabban 40%-os reál-, azaz infláció feletti bérnövekedést) Nem teljesítette, infláció alatt emelt, majd a választási évben kicsit felette, reálértékben gyakorlatilag semmit. Ez még nem lett volna probléma, ha amúgy nem osztogatott volna bőkezűen. A köztisztviselőknek 70%-os bérnövekedést ígért 2001-ben, azévben megadott 40%-ot, a következő három évben ígérte a többit, persze infláció felett értve. Jelentősen emelte az egyenruhás testületek (rendőr, katona, tűzoltó) illetményét is, valamint az egyetemi oktatók, pHD-hallgatók juttatásait is. A képviselők adózatlan költségtérítésének aránya a fizetésükhöz képest 60%-ról 160%-ra nőtt (növekvő fizetés mellett, nyilván). Létrehozta a kiemelt főtisztviselői kart, vagy valami ilyesmit, amiről a programjában nem beszélt ugyan, de ha egyszer lendületben az ország... Jut eszembe, volt vasutassztrájk is a menetrend szerinti béremeléssel. Összefogalva nem azt tette, hogy a lehetőségekhez képest mindenkinek juttatott egy kicsit, hanem egyes rétegeknek sokat, másokat (közoktatás, egészségügy) pedig csak szinten tartott, miközben korábban nem azt ígérte nekik. Megyó aztán megadta, amit már Orbán is megígért, így nevezhető felelőtlennek, ám csak annyiban, hogy ő tette fel az utolsó lapot a kártyavárra, de attól az még kártyavár volt előtte is...

Középiskolai_felvételi

Idéntől megszűnt az iskolánként tartott felvételi, ami azzal az előnnyel jár a felvételizők részére, hogy csak egy nap esik ki az általánosiskolai tanulmányaikból. Eddig ha három helyre akartak jelentkezni, akkor három napjuk ment el a felvételire, illetve azonos időpontban tartott felvételik esetén eleve el kellett dönteniük, hogy akkor most melyik iskolába mennek.

Most egységes matek-magyar felvételit írtak, mindenki abban a középiskolában, ahol akarta (nem is kell, hogy jelentkezzen oda a későbbiekben).

Elvi probléma ezzel a rendszerrel, hogy ugyanazt a matekfeladatlapot írja a matematika tagozatra és a tesi tagozatra készülő diák. Így a matek tagozaton a felső, a tesi tagozaton az alsó harmadon sűrűsödnek a tanulók. Ezzel az a baj, hogy ezáltal csökken a mérés pontossága. (A Magyar Nemzet cikke szerint a hat és nyolcosztályos gimik esetén még roszabb a helyzet) Például a matek felvételiben volt egy feladat, amelyben hat kérdésre kellett igen-nem választ adni. A feladat pontátlaga 3,1 lett, ami éppen hogy csak a véletlen kitöltés várható értéke felett van - azaz gyakorlatilag a szerencsén múlt a mi felvételizőink esetén. És mivel a 18 pont körül csúcsosodott az eloszlás, egy helyes vagy téves tipp rögtön egy csomó ember megelőzését jelentheti. Saját felvételivel -könnyebb feladatokkal - jobban széthúzható a mezőny, és az eredmény kevésbé múlik a véletlenen. (Mámint a pontszámban mért eredmény továbbra is véletlen által befolyásolt, de kevesebb versenytársat előz meg egy véletlen találattal, azaz a sorrendben mért eredmény kevésbé véletlenszerű) Egy matek tagozatos osztálynál összeválogatásánál pedig hasonló okokból a nehezebb feladatok a kívánatosak.

További elvi probléma, hogy mi legyen a holtverseny esetén. A fenti, nem szérthúzott mezőny miatt bizonyára sok ilyen lesz. A sorbarakó szoftvernek van ugyan "folytonossá tesz" funkciója, de az szimplán névsor (vagy oktatási azonosító, már nem emlékszem) alapján alakítja ki a sorrendet, azaz Aranyt előbbre hozza, mint Wesselényit.

Gyakorlati probléma, hogy a feladatok javítása sok helyen sokféleképpen történik - ezen segíthetne egy egyértelműbb javítókulcs. Például magyarból a tíz mondatos fogalmazásnál a helyesírási pont megadása nem elég egyértelmű, hogy ha helyesen leír egy mondatot, de (időhiányból) többet nem, akkor arra hány pont adható.

Az értékelőlapok szerepe nem egyértelmű számomra. Annyi példányban kell majd a diáknak fénymásolni, ahány helyre jelentkezik, és mellékelni a jelentkezési laphoz. Ha azután a beérkező lapokról újra fel kell vinnünk a diákok pontjait, meg a hozott jegyeit, az két okból kellemetlen:

  • -Egyszer már szenvedtünk vele, ugyanis az összes feladat részpontszámait diákonként felvittük, tehát azt kell gépre vinnünk, ami az oktatási azonosító miatt már onnan egyszerűen lehívható lenne. Az általános iskolai jegyei nincsenek ugyan a gépen, de a tipikus diák három helyre jelentkezik, van aki hétre is. Ha az általánosban vinnék fel, akkor csak egyszer kéne felvinni, így pedig háromszor, azaz országos szinten háromszorozódik a munka. Ez mondjuk nem szempont, meg az se hogy miért nekem, egyetemet végzett munkaerőnek kellett egy műszakot gépelnem. (Amikor emelték az óraszámunkat, akkor arra hivatkoztak, hogy nyugaton is annyi - csak éppen ott van segédszemélyzet, aki elvégzi az ilyesmit...) Informatikusként gyorsan gépelek ugyan, de nem ebben van a komparatív előnyöm. (Lásd itt a "mezőny dícsérete" c. írást)
  • -A fénymásolt papír nagyon könnyen hamisítható....

Ha viszont nem kell újra felvinnünk, akkor minek ez a cirkusz az értékelőlappal (pl. nem küldhetjük ki postán, e-mailben, stb., a diáknak be kell jönni, és aláírni, hogy átvette)

Jó lenne az is, hogy ha már annyit szenvedtünk a pontok felvitelével, lehetne belőlük Excel-exportot kérni. (Már birtokukban van az ehhez szükséges technika, mert más adatokból lehet) A matek pontszámokból csináltam ilyen érdekes ábrát:

Az adott feladatokban 0,1, stb. pontot elért tanulókra kiszámoltattam, hogy hány pontot értek el a többi feladatból összesen. Ahol az így kapott diagram nem növekvő trendű, az másfajta tudást mér, mint a többi feladat. Ilyen volt pl. a képen sárgával jelölt "pénzérmékből hányféleképpen lehet 35Ft-ot összerakni" feladat. Azaz a jó matekosok nem kreatívabbak a büfében történő fizetésnél.

Ez a való világ

Kádár alatt jobb volt, mint azt már említettem. A munkából kell és lehet megélni elv persze nem volt tökéletesen megvalósítva, ám a többség, aki munkából élt, magát az elvet helyesnek tartotta. Az ifjúság, mint tudjuk, lázad, és hát a sokféle ifjúság sokféleképpen. Egyesek egészen távol estek az öntudatos KISZ-fiú és KISZ-lány ideáljától, és bőrszerkóban rockzenét hallgattak. Ám amiképpen Szent Pál a görögnek göröggé lett, hogy átadhassa az erkölcsi tanítást, Dalos ügynök révén az állam még számukra is megpróbálta közvetíteni a helyes értékeket: bizony mondom néktek, a szép ruhámba bújok, és pótvizsgázom délután. Azóta más lett a való világ, ahogy azt Ganxsta is megénekelte:

Ő persze csak egy médiatermék (sőt a BCG-mátrix szerint már nem sztár, hanem fejőstehén), a való világgal való kapcsolata a klipnek csak annyi, hogy ezt el lehet adni. El lehet adni, tehát szabad ilyent árulni, sőt beszélget vele mondjuk a Liptai Klaudia főműsoridőben. Nem is csodálkozom ennek következtében, ha a diák nem érti, hogy a "Ne legyen már geci, tanár Úr!" mondatban mi volt az illetlen. Hiszen magázott.

Ragozva még kicsit az világnak romlását, a "példamutató magatartás" már nem szempont. Régen a felvételihez kellett a KISZ-jellemzés is. Mint minden ideológia, persze az is az eretnekséget büntette leginkább, azaz ha valaki április negyedikén dafke nyakkendő nélkül ment az iskolai ünnepélyre, akkor utána újra kellett gondolnia a továbbtanulási teveit. De bármilyen valóban közösségellenes magatartás járhatott ezzel a következménnyel, pl. ha rongálta a társadalmi tulajdont (ma graffitisnek mondanánk). Akkoriban (és a még korábbi "keresztény kurzus" alatt is) természetesnek számított, hogy a házirend az iskolán kívüli életre is elvárásokat fogalmaz meg, pl. illendő a középiskolai tanulónak este tízre otthon lenni, meg úgy általában "méltó módon" viselkedni. Ma mi van? A tanárnő pornózik - hát munkaidőn kívül csinálta, nincs rá jogszabály. A diák ha az iskolán kívül verekszik, hát az a rendőrség dolga, semmilyen iskolai büntetést nem kaphat. Tilos a felvételi elbeszélgetés, csak a natúr pontok számítanak - a magatartás nem lehet szempont az előrejutásnál.

És el lehet adni Ganxstát, mert van rá kereslet, azaz az ő magatartása pédamutató. Az antiszociális viselkedést gyakran úgy írják le, mint "beilleszkedési zavart", hasonlóan ahogy a diszlexiásban valami nyelvi szubrutin hibásan fut, és ezért nem tud helyesen írni, az antiszociális meg nem tud helyesen beilleszkedni. Pedig dehogy, én még nem láttam olyan antiszociálist, aki sük-sükölt volna, mint a szülei vagy jégeralsót húzott volna télen, mert az jó meleg, és leszarja mit gondolnak a többiek. Egyáltalán nem szarja le a normákat, sokkal kevésbé, mint egy felnőtt, aki már sokat megélt és látja hogy sokféle norma létezik. Csak éppen vannak nem-kooperatív viselkedésminták, amik "menők", ő azokat követi. Van akinél ez csak egyfajta "szerepjáték". Például lakik a szomszédban két illedelmes kisfiú, amikor a nagyobbik másodikos lett (=7-8 év),  kapott számítógépet, meg a 18-as karikával ékesített GTA San Andreas játékot is. (gettónégeres, verekedős, motherfucker-es) Rajtuk egyáltalán nem látszik, hogy munkaidőn kívül a virtuális világban autókat rabolnak és gyilkolásznak. A másik szomszéd gyereke meg olyan jólnevelt, hogy a saját udvarukban a melléképület falát graffitizte össze. (Amit azóta már átfújt egyszínűre, úgy látszik kinőtte...) De van akiknél az otthonról hozott minta is antiszociális, akiknek csak ilyen szerepeik vannak. (Senkinek ne tegyél szívességet, nem vagy te csicska, stb.)

Az idei középiskolai magyar felvételiben az utolsó feladat egy kábé tíz mondatos sztori összeállítása volt, amelyben a ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna szólás a csattanó. Volt olyan történet, ahol a kompetenciamérésre hetekkel korábban való készülés volt az alapszituáció, a hibás szólás pedig az, mikor az okostojás osztálytárs, akihez összejártak, azt mondta, hogy biztosan nem lesz geometria feladat. De volt olyan is, ahol egy bírósági tárgyalást vázolt fel a szerző, magával a vádlott szerepében, a bölcsességvesztő megnyilvánulás pedig a "nyugi, lefizettük a bírót" bekiabálás volt a társtettes részéről.

Akitől nem várják el a szülei, hogy az iskolában sikeres legyen, és "jól viselkedjen", az nem fog. Ismét egy illusztráció:

Akitől elvárják, azzal is vannak problémák, de akitől nem, ott szinte reménytelen. Pedagógiai módszerekkel kell megoldani, mondta az igazgató, azaz nekünk kéne nevelni is, nem csak oktatni. Személyiséget formálni, hogy a diák hasznos tagja akarjon lenni társadalmunknak. Másfelől "semlegesnek" kell maradni, a tanár semmiféle ideológia vagy vallás szószólója sem lehet a katedráról, azaz a saját személyiségét nem reklámozhatja leplezetlenül. Más szempontból érthető dolog ez persze, egyik kollegám régebben a Playboy aktuális számát a reggeli buszon tanulmányozta (érdeklődő diákok gyűrűjében), másik meg náci egyenruhás képpel villantott az iwiw-en. (Már nem, szóval kétségtelenül van személyiségfejlődés az iskolákban...) És ebben a személytelen "píszí" álarcban tulajdonképpen azt kellene elérnünk, hogy a diák ránk hasonlítson inkább, mint a szüleire vagy a Ganxsta-imidzsre.

A magyar iskolarendszer szegregál, és konzerválja a társadalomban meglévő különbségeket - ezt már a közhelyszótárból idéztem. Az iskolát hibáztató olvasatban ez úgy hangzik, hogy beteszik a cigányokat a kisegítőbe (az okosakat is), vagy cigány osztályokat, iskolákat hoznak létre, ahol nem olyan színvonalas az oktatás, így esélyük sincs onnan továbbtanulni.

De mit is jelent a "nem színvonalas oktatás"? Gyakorlatilag azt, hogy a "neveletlen" gyerekek miatt kevesebb idő jut a tananyagra. Szóval arról van szó, hogy a neveletlen diákokat nem tudja megnevelni az iskolarendszer, általános iskolában összegyűlnek a különféleképpen elkeresztelt "speciális" osztályokba, középiskolában pedig a kevésbé népszerű szakmák tanulói között. Mivel a lumpenproletár rétegek gyermekei között sok a neveletlen (a lumpenproletárok között pedig sok a cigány), így nyilván azt mutatják a számok, hogy etnikai alapú szegregáció van. (Ami amúgy igaz is lehet, de pusztán a számok nem bizonyítják) Nézzünk egy ábrát is:

 Ez a 2003-as PISA felmérés matek része alapján készült. Túlegyszerűsítve, ám lényegretörően fogalmazva, a narancs oszlop a plebejus és a patrícius iskolák tanulói közötti különbséget fejezi ki, a kék pedig adott iskolán belül a plebejus és patrícius szülők gyermekei közötti különbséget. Részleteiben számomra sem egyételmű, hogy hogy is kell ezt érteni (a fél szórásnyi különbség a tanulók személyenkénti ESCS-indexéből vagy az iskolai átlagokból van számolva), azaz hogyan változnána meg a grafikon, ha papíron összevonnánk plebejus és patrícius iskolákat, miközben semmi nem változna osztályszinten, azaz lényegében ugyanarról az iskolarendszerről lenne szó. A kék oszlop biztosan növekedne, a narancs meg talán csökkenne. Szóval nem tudom, hogy lehet-e emiatt egyáltalán ezt a grafikont hasznos következtetésekre felhasználni, de feltételezem hogy igen.

A kívánatos ugye a minél kisebb narancs és kék oszlop, magas tanulási eredményesség mellett (ami nics itt ábrázolva). Magyarországon a kék oszlop a narancsnál sokkal kisebb, azaz lényegében nem az számít, hogy prolik-e a szüleid, hanem hogy az iskolatársaid szülei prolik-e. Tehát ha egy hátrányos helyzetű diák bekerül egy elit iskolába, akkor nem lesz komoly lemaradásban a többiekhez képest. (Hasonlítsuk össze mondjuk Szlovákiával.) Ha egy országban a szegény-képzetlen réteg (az elithez képest relatíven értendő, hogy ki a szegény-képzetlen) szorgalmat vár el a gyerekeitől a tanulásban, akkor a narancs oszlop alacsony lesz. Ha a szegény-képzetlen réteg nem szorgalmas, a gyerekétől sem várja el az iskolai sikert, akkor a narancs oszlop magas lesz: a szegényebb diákoknak nem csak különórákra nem futja, de egymást se hagyják tanulni az ingyenes oktatási rendszerben, ezért erősen lemaradnak az elit iskolák mögött.  Nem vagyok a téma szakértője (mert nem az a szakmám), most laikusként, a közhelyek szintjén belegondolva, mi jut eszembe a lengyelekről? Elmaradott mezőgazdaság, azaz sok gazdaember, azoknak sok gyereke, akiket szorgalomra és katolikus hitre neveltek. Ez magyarázza az alacsonyabb narancs oszlopot, valamint az, hogy feltehetően az iskolaméret növelésével a narancs oszlop becserélhető kékre.

Szóval az oktatáskutatók mintha elfelejtenék azt, hogy az országok nem csak az iskolarendszerükben különböznek egymástól. Finnországban és Németországban is kevés gyerek születik, jöttek be helyettük bevándolrók. Finnországba oroszok, Németországba törökök. A bevándorló "szegény" (azért vándorol be), ám a gazdasági-szociális hátteret mérő azonos ESCS index mögött nem egyforma kultúrájú népcsoportok vannak. Emiatt az iskolarendszer sikerének vagy kudarcának látjuk azt is, ami valójában csak megtörténik az iskolával.

Az integráció-szegregáció kérdésére szerintem az a válasz, hogy először integráljunk, de az antiszociális tanulókat folyamatosan szegregáljuk utána. Persze igyekezzünk megváltoztatni őket, hogy erre ne kerüljön sor, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez ritkán eredményes. Ma a túlkoros, a többieket terrorizáló tanulóval gyakorlatilag semmit sem lehet tenni. Voltam mentálhigiénés továbbképzésen, és döbbenetes dolgokat meséltek az általánosban tanító kollegák. (Középiskolában annyiból jobb a helyzet, hogy a más iskolába helyezés jelenthet a megye másik végében lévő iskolát is, ami azért bír némi visszatartó erővel.) Aki a többi diákot akadályozza az "oktatási szolgáltatás" igénybevételében, azokat tegyük külön, akadályozzák ezután egymást. És ha van még valakinek valamilyen ötlete, hát azokban az osztályokban kipróbálhatja. (Különösen ajánlom a pedagógia tanszékek elméletgyártásban kiváló oktatóinak...) Tudom, hogy ez nem tökéletes megoldás, de szerintem a legkevésbé rossz. Ami ma van, annál biztosan jobb. Ha nem lehet az antiszociális tanulóktól megszabadulni, akkor próbál az iskolarendszer előítéletek alapján szegregálni. Régebben biztosan így volt, én is "C" osztályban kezdtem a 70-es években az elemit. Ha ez nem sikeres (például a filmbejátszásban a beírást kapott diáklány nem roma, és talán nem is hátrányos helyzetű), illetve ha a adminisztratív eszközökkel eleve lehetetlenné teszik, akkor tovább csökken az oktatás hatékonysága.

Meggazdagodni takarékoskodással?

Tele van a net olyan tanácsokkal, hogy fektessen most be cégünk segítségével X forintot (vagy havi Z forintot), és majd húsz év múlva elképesztően gazdag lesz, különben meg csóró kisnyugdíjas. A rászedősebb oldalak még a jelenérték számítást is elhanyagolják, mármint hogy ha a becsült inflációval visszaszámoljuk mai értékre, akkor mekkora számok is jönnek ki.

Lángost mihamarabb!

Önfeledten úszunk a vízben, és Müller Péter intelmeit figyelmen kívül hagyva nem figyelünk a belső hangokra. Ám egyszer csak akkorát kordul a gyomrunk, hogy ráébredünk: mielőbbi újratöltés szükséges. A parton áll egy lángossütő, csak nem a part legközelebbi pontján. Kérdés hogy kezdjünk-e el egyenesen a lángosos felé úszni, vagy a part legközelebbi pontja felé ússzunk, és onnan kocogjunk el a lángososig. Gyorsabban haladunk szárazföldön, mint vízen, úgyhogy gyanús, hogy valahol még a lángosos előtt partot kéne érni, de nem biztos, hogy a legközelebbi ponton, lehet hogy valahol a legközelebbi pont és a lángosos között. A Solver-sorozat részeként most ezt a problémát fogjuk megoldani.

Az ábra jelöléseivel: keressük azt a lángossütőtől mért x távolságot, ahol partot érve leghamarabb jutunk a lángossütőhöz. A vízben megtett utat a Pitagorsz-tétellel kapjuk meg, hiszen az egy derékszögű háromszög átfogója. (a-x) az egyik oldala, b a másik oldala. Itt az úszás sebességével haladunk, a hátralévő x távot pedig a kocogás sebességével kell osztani, a két menetidő összegének kell minimálisnak lenni. A megoldásban most csak a Solverrel dolgoztam. (Ismétlésképpen: a sebességeket módosítva nem számolódik újra az x optimálsi értéke, ehhez az Eszközök->Solver->Megoldás gombot kell megnyomni.) X-et a két lehetséges végpontjáról (nulla és a) indítva a Solver ugyanazt a megoldást adja, amiből következik, hogy egy minimumhely van, nem kell tehát az egész függvényt ábrázolnunk, hogy meggyőződjünk róla, hogy csak egy minimum van. Önálló feladatok:

-A sebességek módosításával ellenőrizd, hogy ha egyforma sebességet állítasz be, akkor egyenesen halad-e (hiszen a legrövidebb út az egyenes)!

-Az ábra hasonlít valamelyest a határszög fizikai jelenségéhez,  sőt ha a törésmutatót a terjedési(úszási, illetve kocogási) sebességekből  kiszámoljuk, akkor a partra úszásunk szöge megfelel az optikai határszögnek. Ha a lángossütőt nem a partra, hanem beljebb képzeljük, akkor is leellenőrizhetjük, hogy vajon a leggyorsabb út megfelel-e a fénysugár haladási útjának. (ha a fény sebességei éppen úgy aránylanak két közegben, mint ahogy a mi sebességeink) Annyival bonyolódik csak a feladat, hogy nem egy, hanem két derékszögű háromszöggel kell számolnunk. 

 

Nyeremény-optimalizálás

A Solver lehetőségei témát folytava, következzék egy újabb optimalizálási feladat, ami egy valós szituáció elvonatkoztatásán alapszik. Helyszín egy informatikai kiállítás, ahol óránként kisorsolnak valamit (egy-egy kiállító felajánlását). A tombolajegyeket egy átlátszó iratlefűző taskba gyűjtik, így jó eséllyel becsülhető, hogy mennyit adtak el eddig (általában nem sokat). Ismert még a tombolajegy ára, meg hogy a nyeremény mennyit ér meg nekünk.
Kérdés, hogy ha a sorsolás előtt odamegyünk, és lehetőségünk van arra, hogy megismerjük a már eladott jegyek számát, valamint ügyes időzítéssel biztosítható hogy mi vásároljunk utoljára, akkor hány sorsjegyet érdemes vennünk.
Például, egy konkrét példán, ha 10eFt a nyeremény és egy százas a tombolajegy ára, valamint eddig tizet vettek, akkor ha én egyet veszek, akkor 1/11 valószínűséggel nyerek, azaz ha sokszor ismételnénk a játékot, akkor 10eFt*1/11 lenne a nyereményem sorsolásonként, mínusz a sorsjegy ára 1*100Ft. (+809Ft) Ha tizet veszek, akkor 1/2 az esélyem a nyerésre, azaz átlagosan 5eFt a nyereményem, ebből lejön -10*100Ft a sorsjegy ára. (+4eFt) Látható, hogy így jobban járok, azonban százat venni nyilván már nem érdemes, mert akkor már tízezret fizetek a sorsjegyekért, amennyiért meg is vehetném a nyereményt, itt pedig nagy az esélye hogy megnyerem, de nem biztos. (100/110) Van tehát egy optimuma annak valahol egy és száz között, hogy hány sorsjegyet érdemes vennem.

Készítsünk számolótáblát, amely pillanatok alatt megmondja, hogy az adott feltételek mellett nyerő-e egyáltalán sorsjegyet venni, és ha igen, mennyit.

Mivel egy változót kell változtatni, ráadásul csak egész értékek számítanak, így a Solver nélkül is célhoz érünk - ráadásul meggyőződhetünk róla, hogy egy vagy több optimum van-e.

A megoldás mindkettőre példát ad. Vizsgáljuk meg, van-e olyan eset, hogy ha a "mások által vett sorsjegy" értéke növekszik, akkor nekünk már kevesebbet érdemes venni!

A feladat továbbfejleszthető többváltozós optimalizálássá, amennyiben egy időben két nyereményt is sorsolnak (különböző tombolajegyekre), és nekünk a kevés eljátszható pénzünket kell optimálisan elosztani.

Az oktatási rendszer változásai alulnézetből

Előrebocsátom, hogy túl sok időm nincs mindennek alaposan utánakutatni, ez egy felszínes poszt lesz. Ugyanakkor bízom abban, hogy a szelektív emlékezetem hasznos abból a szempontból, hogy a lényeges dolgokra emlékezzem. De mielőtt beleollóznád az itt leírtakat a szakdolgozatodba, azért nézz utána az adatoknak :-)

Magamról annyit, hogy fizikát és informatikát tanítottam, alapítványi gimnáziumban, állami középiskolában, és esti gimnáziumban is. (Ebből következően a középiskolai oktatás problémáiról vannak csak közvetlen tapasztalataim.)

A NAT: Sokan tévesen emlékeznek, és az egészet a "liberális okatatáspolitika" nyakába varrják. A NAT-ot még a Boros(vagy Antall, már nem emlékszem, 1993 július 12) kormány fogadta el. Tizenhat éves korig írta le az elsajátítandó ismereteket. A számomra legkevésbé érthető újdonsága az volt, hogy nincs újratanítás, és 16 éves korra minden téma sorra kerül. Azzal az indokkal, hogy milyen felesleges már, hogy van 48-as szabadságharc általánosban és van középiskolában is. Ebben van is valami, de két nyomós ellenérv szól ellene. Az egyik, hogy az iskolarendszerünk 8+4-es rendszerű, azaz a középiskolában összeálló új osztályokban a tanár arra a tudásra alapozva halad tovább, amit különféle általános iskolákban különféleképpen szedtek össze a tanulók - hát ez bizony problémás. Elvileg megoldható lenne a szakfelügyelet, vagy más hasonló (nem a papírgyártás szintjén működő) minőségbiztosítási rendszer létrehozásával, de gyakorlatilag nem megoldott. A másik probléma, hogy a fizikában legalábbis kell bizonyos absztrakciós készség, ami folyamatosan fejlődik. Tehát az újratanítás nem időpocsékolás, mert ugyanabban a témakörben (elektromosságtan mondjuk) középiskolában magasabb szintű ismeretek és készségek tanítását jelenti. A természetes tanulás is körkörös jellegű. Amikor valaki elkezd érdeklődni mondjuk a számítógép-összerakás vagy a napkollektor-készítés iránt, akkor nem részletes definíciókat bemagolva témáról-témára halad, hogy

1. A Napsugárzás spektruma

2. Hővezetés, konvekció, sugárzás

3. ...

hanem a fogalmi háló felépítése és használata párhuzamosan történik. Emiatt az újratanítást kifejezetten hasznos dolognak tartom, hiszen középiskolában nem csak ismétlés történik, hanem fejlesztés. Ráadásul a NAT sem küszöböli ki az újratanítást, hiszen a tizenhat éves korig tartó alaptantervi szakasz után a középiskolában még van két év, tehát a különbség csak az, hogy az utolsó két évben történik az újratanítás. Eredetileg felmenő rendszerben történt volna a NAT bevezetése, Magyar Bálint kitalálta, hogy gyorsítsunk a folyamaton. Mindehhez tudtommal SEMMILYEN iskolakísérlet nem volt, azaz hogy lett volna olyan kísérleti iskola, ahol úgy tanítják a fizikát, hogy 16 éves korig mindent egyszer, utána két év alatt ismétlés az érettségire. Ennek megfelelő tankönyvek sem voltak. Lettek aztán (időközben a kerettantervhez igazítva), de hamar munka ritkán jó.

A 16 éves korban történő alapvizsga zárta volna a mindenki számára kötelező tanulmányokat, onnan kezdve lehet az érettségire illetve a szakma tanulására koncentrálni. Az alapvizsga mindmáig létező intézmény, de fakultatív, állítólag vannak szakmák, amik alapvizsgához kötöttek, bár lehet, hogy az új OKJ bevezetésével az egész alapvizsga el lesz felejtve.

A NAT-tal utána annnyi történt, hogy miután átvette a kormányrudat Pokorni, a kerettanterv bevezetésével az iskolák ha akartak, lényegében folytathatták a hagyományos szisztémát, nem kell tizedik végéig (a hagyományos számozásban második végéig) végigérni az anyagon, az alapvizsga fakultatív lett.

A szakmunkásképzés átalakítása 8+3-ról 10+2-re: A NAT bevezetésével párhuzamosan a szakmunkásképzést is átalakították. Korábban nyolcadik után a diák három éves szakmunkásképzőbe ment, pontosabban csak minden második héten ment oda, mert a többi időt a gyakorlóhelyen töltötte, ami lehetett az iskola tanműhelye, vagy az iskolával szerződésben álló termelőüzem. Az új rendszerben csak 10. után megy két éves szakmunkásképzésre, aminek a felét szintén a gyakorlóhelyen tölti. (Tipikusan, szakmánként vannak eltérések) A gyakorlóhelyen töltött idő tehát a korábbi 66%-ára csökkent, az iskolában töltött idő pedig megduplázódott. (= plusz tanár és tanterem-igény) A társadalom szempontjából ez több kiadás, és a későbbi munkába állás miatt kevesebb bevétel.

Az új rendszer apró előnye, hogy lefelé átjárható: ha egy szakközépiskolás úgy érzi, hogy túl magasan van a léc, akkor évvesztés nélkül átigazolhat szakmunkásképzőbe kilencedikben és tizedikben. Nagy hátránya viszont az elvesztegetett két év. Az általunk oktatott összes szakma bemenetei követelménye ugyanis a befejezett nyolc osztály. Újabban kísérleteznek azzal is, hogy nulladik évfolyamokban szakképzésre alkalmassá tenni azokat a túlkoros diákokat, akiknek még a nyolc általánosuk sincs meg - tehát a tendencia inkább a lazítás, mint a szigorítás felé mutat. Ennek szomorú következményeként kilencedikben és tizedikben a szakképzősnek semmi más dolga nincs, mint óránként hatvan perces sebességgel öregedni, hogy elérje a tizenhat évet, és mehessen szakképzőbe. Ha megbukik, hát megbukik, senki nem kéri a tíz osztályt. A diák tehát két év alatt megtanul tengeni-lengeni, semmit sem csinálni, ami talán roszabb, mintha rögtön, még "romlatlanul" kezdené a szakképzést.

természettudományos tárgyak óraszámának kétharmadolása: A legfelháborítóbb az egészben az volt, hogy derült égből villámcsapásként jött. Egy idealizált világban ugye vannak  kormányprogramok, azt elolvassák a szavazók, majd a nekik legjobban tetsző programot letevő pártra szavaznak. Hát a "Van más választás: Polgári Magyarország" címet viselő iromány oktatás fejezetében nyoma sem volt ennek a tervnek. Az elvi indok a diákok túlterheltsége volt, meg hogy a science túltengése keleti-blokk-jelenség, ami a fejlett nyugaton nem jellemző, zárkózzunk hát fel. Meg ekkor jöttek be új tantárgyak, mint pl. "mozgóképkúltúra és médiaismeret". Ezek miatt a bölcsész-tárgyak csökkenése csak látszólagos volt, mert amit vesztett a történelem, azt megkapta a társadalomismeret, stb. (Pokorni Zoltán történelem szakos)

Az általános iskolában hasonló tendencia játszódott le, részletekre , mivel nem vagyok érintett, nem emlékszem, de a TIMMS2007-jelentés (ami általános 4. és 8. évfolyamát vizsgálta) ezt írja:

Magyarországon a 4. évfolyamos természettudomány-oktatás kivételével mindhárom vizsgált területen óraszámcsökkenés történt az elmúlt négy évben. A legnagyobb – nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő mértékű – változás a 8. évfolyamos természettudományi oktatásban ment végbe, ahol a fizika, a biológia és a kémia tantárgyakban összesen 44 órával csökkent az éves órakeret.
A 4. évfolyamon a matematika és természettudomány oktatására fordított idő lényegesen elmarad – matematikából évi 34, természettudományból évi 13 órával – a felmért országok átlagától.
Eközben a jó eredményt elért országok óraszámai sokszor nagymértékben meghaladják ezeket az adatokat. Például egy szingapúri vagy egy angol 4. osztályos diák évente 91, illetve 73 órával több órában tanulja a matematikát az iskolában, mint egy magyar diák, de a cseh és a szlovén diákoknak is átlagosan eggyel több matematikaórájuk van hetente.
A matematikaoktatás éves óraszámainak összehasonlítása a 8. évfolyamon is hasonló képet mutat. A 99 órás magyar számadat a legalacsonyabb a TIMSS-skálaátlagnál jobban teljesítő országok között. A legjobb eredményt elérő országok közül Tajvanban 59-cel, Hongkongban 49-cel, az Egyesült Államokban 49-cel, Oroszországban 32-vel, Szingapúrban 25-tel, Csehországban 24-gyel több órában tanulják a matematikát a diákok, mint a magyar nyolcadikosok.

 2007-ben volt egy újabb csökkentés, de időközben a kerettanterv is csak ajánlás, így nem volt kötelező betartani. Az valószínűleg igaz, hogy a fejlett európai országok óraszámai nem magasabbak, mint a mi csökkentett óraszámaink, legalábbis itt azt írják:

A természettudományos tantárgyak óraszámai az elmúlt 10-13 évben – különösen a kémia
és a fizika területén – radikálisan csökkentek, de az óraszámok átlaga nem marad el a fejlett országokban szokásostól.

Ugyanakkor ez is figyelemre méltó:

Mára az egy generációból a felsőoktatásba kerülők aránya eléri az európai szintet, de a
műszaki-természettudományos területre jelentkezők, és különösen az ilyen szakokon végzők aránya nagyon alacsony. A lemorzsolódás aránya magas, amit a felsőoktatás főképpen a közoktatás rovására ír. A felmérések alapján a belépő hallgatók ismeretei nagyon hiányosak.

Tanárok heti óraszámának növelése: Amikor a pályára léptem, az állami iskolákban heti 18 óra volt a kötelező. Egy alapítványi iskolában kezdtem, ahol nem kitaposott ösvényen haladtunk (tanterv, tananyag-fejlesztés), emiatt csak heti 16 volt a kötelező, ráadásul sokaknak szakkörökkel együtt jött ki ennyi. A "permanens forradalom" miatt manapság az állami oktatásban se kitaposott úton haladunk, ám a kötelező óraszám több lépcsőben 22-re nőtt.

Na, ennyi jutott mára, még nem írtam a kétszintű érettségiről, minőségbiztosításról, stb. - talán majd legközelebb.

 

Nagyobb vályút a mosléknak, avagy mire jó a Solver?

A kevésbé izgalmas cím úgy hangzana, hogy szélsőérték-feladatok megoldása számolótáblával :-)

Szélsőérték-feladat: ha valaminek a maximumát vagy minimumát keressük.

A Kádár-nosztalgia és a masszírozógép

Kábé három hete érkezett a tanáriba egy ügynök. Nem szoktuk az ilyeneket beengedni, de annyira ügyes volt, hogy kötelezően ajánlott volt a megjelenés, mert pár nappal korábban igazgatónk megjegyezte, hogy jön Szegedről valami pszichológus, aki az oktatásban használható segédeszközt szeretne bemutatni, és legyünk ott minél többen. (Poénkodtunk is rajta, hogy vajon jutalmazó vagy büntető jellegű lesz-e a segédeszköz...)