Kulcskérdés (frissítve)

Az egykulcsos adót lehet igazságtalannak tartani baloldali alapon, a „fizessenek a gazdagok” elv szerint. Az egykulcsos adónál is többet fizetnek a gazdagok, de csak arányosan többet, a balos filozófia szerint az „aránytalanul többet” lenne az igazságos. És persze a többség a saját jövedelménél húzná meg az adómentes sáv alsó határát. Vannak érvek e mellett az álláspont mellett is, meg ellene is, idő hiányában most nem fejtem ki, hogy én miért az egykulcsos adót tartom legkisebb rossznak. Sokan – mint pl. Tóta W. – most örülnek a várható egykulcsos adónak, én azonban félek attól, hogy rosszul lesz bevezetve, sokan csalódnak benne, ami a demokrácia szabályai szerint azzal jár, hogy a következő kormány majd jól megszünteti.

Szerintem a kialakult bruttó bérszintek nem függetlenek az eddigi adórendszertől. Hogy valaki „jól keres”, annak számos oka lehet. „A munkabér a munkaerő ára”, azaz annyit kell fizetni a munkavállalónak, amennyiért az ideális munkaerő hajlandó munkahelyet váltani. Hozzávéve azt, hogy a munkaadó informálódási lehetősége korlátozott, azaz csak olyanokból válogathat, aki már bizonyított. Lehet hogy létezik az a szuperintelligens frissdiplomás, aki ideális és olcsó menedzsere lenne mondjuk az új Mercedes-gyárnak, de ez senkire nincs ráírva. Azok közül lehet válogatni, akik nem sokkal kisebb feladatokkal már megbirkóztak. Vagy hogy ne csak a csúcsot nézzük: ha Budapesten a helyi lakosokból nincs elég mondjuk angolul és oroszul beszélő pályakezdő villamosmérnök, akkor annyit kell fizetni, hogy a budapesti albérletárakat és a közlekedési költségeket levonva még mindig érezhetően több pénze maradjon a munkavállalónak.

Lényeg, hogy mivel a munkavállaló számára a nettó érzékelhető, ha magasak az adókulcsok, akkor az „érezhető javulás” is több bruttóban. (Cafetériával lehet variálni, de azt is jól megnyesegették) Azaz a „jól keresők” nettó többletjövedelmét a piac szabályozza, nem az állam. (OK, van BKV, meg ilyenek, de most a lényegre…) Hiába a nemes(?) szándék, hogy „fizessenek a gazdagok”, igazából a cégeknek kell mélyebben a zsebükbe nyúlni, ha kell nekik a megfelelő ember a megfelelő feladatra. Az meg ott baj, hogy ha a vállalatoknak nem jó itt, akkor nem fognak itt fejleszteni, nem lesznek versenyképes termékeink, nem lesz munkánk. A magasabb jövedelmeket sújtó extraadó talán még a gazdaságilag racionális mértéken túl is riasztja a vállalatokat, mert a döntéshozóik magas jövedelműek. 

Az egykulcsosítást viszont én úgy tartanám piackonformnak, (hiszen, mint mondtam a jelenlegi bérszinteket a piac hozta létre) hogy első körben senkinek ne változzon a jövedelme. Aztán lehet (sőt kell) adót is csökkenteni, de hogy áttekinthető legyen, nem keverném a lépéseket. Fordítottját kéne meglépni, mint annakidején Kupa az SZJA bevezetésekor a bruttósítással. (=Mindenkinek papíron megnőtt a jövedelme, de bejött az SZJA, így a borítékban ugyanannyi volt) Minél magasabb adósávban van valaki, annál jobban csökken a jövedelme, az adómentes sávban meg nő, lényeg hogy a megváltozott bruttó bér nettóban ugyanannyit eredményez a borítékban. 

További csűrés-csavarásra van azonban szükség, mert a fizetés jogszerűen nem csökkenthető, főleg nem az állam által, hiszen az a munkaadó-munkavállaló közötti szerződés. Menekülőútként ott a szuperbruttósítás. Megszűnne a munkaadói járulék, minden sarc a szuperbruttóból jönne le, cserébe a mostani bruttót „felbruttósítanák”. A magasabb adósávban levőkét kevésbé vagy egyáltalán nem, hogy végeredményben a nettó bér maradjon változatlan. A (formális) fizetésemelésre sem kötelezhetők persze a cégek, de szolid erőszakkal (a nyereségadód ennyi, de ha szuperbruttósítottál, akkor csak a kedvezményes mérték) mégis.

Egy index-cikkben  találtam magyar, szlovák és cseh fizetési adatokat. Az egyes beosztások bruttó fizetésének aránya (fenti sorrendben):

 MagyarországSzlovákiaCsehország
adminisztratív/segédmunkás168%146%149%
középvezető/segédmunkás372%284%285%
középvezető/adminisztratív222%195%191%
felsővezető/középvezető178%185%195%

Látható, hogy Magyarországon, ahol a progresszív adózás csak most szűnt meg, a bruttó jövedelmek különbségei nagyobbak. Egyetlen kivétel a felsővezető/középvezető fizetés-arány. Ennek lehetséges magyarázata, hogy az egykulcsosítást az alacsony keresetek emelése követte, ami középvezető/felsővezető szinten már nem jelentkezett, mert már a középvezető is "jól járt". A felsővezetők relatív magyarországi alulfizetettségét az magyarázhatja, hogy nálunk 2005 óta két adósáv van, tehát adóterhelésük nem magasabb, mint a középvezetőké (a járulákplafont is figyelembe véve), Szlovákiában és Csehországban pedig talán progresszívabb volt a rendszer az egykulcsosítás előtt (?).

Meggyőzőnek tűnik, csak az gyanús, hogy Csehországban 2008 óta van csak egykulcsos rendszer, azaz 3,5 éve, szóval több adat birtokában lennék csak biztos abban, amit gyanítok, hogy mivel a nettó béreket a piac szabályozza, a progresszív adózás torzítja a bruttó béreket. Ez a cégek szempontjából azt jelentette, hogy a betanított munkásokat olcsóbb, a kiemelt bérezésű embereket drágább volt alkalmazni. Az egylépéses reform azt eredményezte, hogy a kiemelt bérezésű emberek alkalmazása nem lett olcsóbb, de a betanított munkások bérét emelni kell - nem tűnik a legjobb időzítésnek ezt pont a válság közepén bevezetni...

A bejegyzés trackback címe:

http://orankivul.blog.hu/api/trackback/id/tr332068668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

jinjang · http://kor-mondat.blog.hu 2010.06.09. 13:53:17

Ezt a külön munkaadói és külön munkavállalói járulékozást egyébként se értettem sose, hogy miért kell, szóval nagyon tudnám támogatni a szuperbruttósítási ötletedet. Ám a megvalósítástól fázom, nem hiszem, hogy van módszer, amivel biztosítani lehetne, hogy egyetlen munkavállaló (vagy legalábbis nem számottevően sokan) ne járjanak rosszul.
Pedig ezzel egyfelől a munkaadók adminisztrációs terhei is csökkennének, másfelől a munkavállalók is tisztább képet kapnának arról, mennyi is valójában az a fizetés, amit kapnak, és ebből mennyit szednek le különböző célokra.
Meg egyáltalán: ami egyszerűbb, az átláthatóbb, nehezebben kijátszható és jobb szerintem.

bogancs · http://nivo.blog.hu 2010.12.31. 19:10:15

Nagyon jó poszt, jó szempontokat vet fel!

Amivel vitatkoznék, hogy a piac szabályozza-e a nettó béreket, vagy az állam is hatással van rá?

Amit leírtál egy új munkavállaló elcsábításáról az igaz, de ilyenből az összes munkavállalóhoz képest kevés van. Ha valakit "poziban" ér az adóváltozás, (mondjuk adóemelés) akkor sok lehetősége nincs, ha tartani akarja a nettó pozícióját: fizetésemel(ked)ésre van szüksége.

Tehát ha a villamosmérnököt felcsábítják Pestre bizonyos bérrel, majd egy adóemelés elviszi a többletét, akkor így járt és kész. Hazamehet ugyan, de ott meg még kevesebbet fog keresni. Ezért én inkább úgy fogalmaznék, hogy a bérkülönbségeket szabályozza a piac, a nettó összegre viszont bizony nagy hatással van az állam.

Nálunk például nagyobb béremelést kap 2011-ben akinek alacsony a jövedelme, mondván, hogy a magas jövedelműek úgyis jól járnak az új adórendszerrel. Tehát a piac korrigálja az állam által eltérített jövedelemkülönbségeket.